Lauren Stewart: Hyde (Hyde #1)

Sziasztok!

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is olvasni fogok egy angol nyelvű könyvet, arra pláne nem mertem gondolni, hogy ne adj isten, még írok is róla valamit. Ez a bejegyzés még engem is meglepetésként ért, de muszáj. Mert nagyon megszerettem ezt a könyvet.



Fülszöveg

Hogy túléljék, meg kell barátkozniuk azzal, amit a legjobban megvetnek... magukban is, és a másikban is.

Mitch Turner minden, amit a nők keresnek egy férfiban: karizmatikus, sikeres, halálosan jóképű. Kivéve, hogy nem ember – ő egy szörny.

Az egyetlen lehetőség, hogy Mitch megvédhessen másokat a szörnyeteg oldalától, az, ha megakadályozza, hogy a közelébe kerüljenek... ez, és 2,13x2,13 méteres ketrec. Elszigetelten a genetikai átkával, azzal tölti az életét, hogy megbántsa az embereket érzelmileg, elkergetve őket Hyde-tól, mielőtt az bánthatná őket fizikailag. Azonban, a legjobb szexszel töltött éjszaka után, amiben Mitch-nek eddigi életében része lehetett, rájött, ez talán lehetetlen. Azt leszámítva, hogy a nő, aki mellett felébred, nem emlékszik semmire.

Eden Clofax minden, amit a férfiak keresnek egy nőben, férfiak, akik nem Mitch. Kedves, fájdalmasan őszinte és émelyítően édes. Hogy megszabaduljon a démonaitól, amik vadásznak rá szerencsétlen gyerekkorából, Eden nem hazudik, nem szitkozódik és határozottan nem ébred fel meztelenül idegenek ágyában... egészen addig a napig, amíg meg nem teszi.

Aztán a visszaemlékezések elkezdődnek – helyek, ahol soha nem volt, emberek, akikkel soha nem találkozott, vér, amit soha nem folyatott. Rájött, hogy két részre szakadt: a nő, akiről azt hitte, hogy ismeri, és egy másik, aki bármire kapható. És az egyetlen ember, aki válaszokkal szolgálhat, az egyetlen férfi, akit soha nem akar újra látni.

Amit egyikőjük sem tud, az az, hogy figyelik őket, manipulálják őket, akik eldöntik, hogy ők ketten milyen szörnyűek igazából. És amikor az igazság elkezd kiszivárogni a réseken, magukra maradnak, de nem egyedül; összefognak egy olyan kapcsolatban, amit senki sem gondolt.

Mert az életben, az, hogy kiben bízol meg, ugyanannyira fontos, mint az, hogy ki is vagy. És amikor még magadban sem tudsz megbízni, néha az egyetlen személy, akire támaszkodhatsz, az egyetlen ember a földön, akibe nem kéne beleesned.

Vélemény

Első sorban, most már egyértelmű számomra, hogy nem szabad mennem fordítónak. Megérteni megértem, de hogy ezt átültessem egy olyan formába, amit mások is megérthetnek... hááát.

Szerencsém volt ezzel a könyvvel. A nyáron leszedtem a gépemre is, és a telefonomra is az Amazon Kindle app-ot, és kerestem rá a webshop-ban könyveket. Eleinte még el is olvastam a fülszövegeket, aztán már csak az oldal számot néztem meg. A Hyde-ot novemberben szereztem be, mikor is Erdélyben voltunk egy rokonunk temetésén. Ott kezdtem el olvasni, és nagyon olvasmányosnak találtam, ám mégis csak januártól tekintem elkezdettnek, hisz rendesen akkor kezdtem el. Addig azt se tudtam, mit olvasok. :D

A történet úgy kezdődik, ahogy minden nő álmodozik róla: egy vadidegen férfi ágyában ébredni reggel és semmire nem emlékezni. Majd pár nappal később Eden megint máshol ébred, de ami közös a két esetben, az a férfi, Mitchell Turner.  Kiderül, hogy Mitch élet tanácsadó vagy mi ez (life coach), Eden pedig kiskorától fogva alvajáró. Elalszik, majd reggel semmire sem emlékszik. Mitchell-ről ezen felül azt is megtudjuk, hogy apja átkát ő is örökölte: egy normális emberből egy konkrét szörnyeteg lesz, aki bárkit bárhol megölne. Például a saját húgát is. Amit tud, az az, hogy a húga vérében ébredve tért magához. Nem emlékezett semmire, hogy tette, mikor tette, hogy kerül egyáltalán oda. 

Szóval a történet, többnyire, két szálon fut. Az egyik az a titokzatos, misztikus, rejtély vonal, hogy ki ez a Hyde, miért van ő egyáltalán, és mi van Eden-nel. Most akkor két személyisége van, vagy alvajáró? A másik pedig a bűnügyi rész. Landon nyomozó a történetbe Mitchell húgán keresztül kapcsolódik be, de ő nyomoz a másik két gyilkosság kapcsán is, valamint egy másik bűntett is az övé, amiről most nem mondok semmit. Ha választanom kéne, hogy melyik szál lett jobban megírva, az a rejtély. Jól van kifejtve, amit elárultak, az teljesen érthető, de még mindig van annyi minden, hogy kaparom a falat, amiért nem jött még meg a fizetésem. Például mi ez a Klinika? Kik vannak be? Mi a célja? Miért kísérletezik és hogyan választja ki az embereket? Ez az átok genetikailag öröklődik, vagy a kísérletezés családon keresztül megy? Carter miért hazudott? Mi van a szérumokban? Szóval rengeteg kérdés maradt hátra, amit csak a folytatásból tudhatunk meg. Ezzel szemben a bűnügyi szál nagyon semmilyen. Oké, értem én, hogy a két főszereplőnk közül egyiknek sincs köze a rendőrséghez, de nagyon nem látunk belőle semmit. Van egy-két fejezet, amiben a kapcsolattartó és a Klinika beszélik meg a fejleményeket, és nagyon jók. A legérdekesebb fejezetek voltak ezek. Ugyanígy meg lehetett volna oldani, hogy Landon szemszögén keresztül is láthassuk a dolgokat. Kivéve, ha neki is köze van a Klinikához. De ne legyen. AZT MONDTAM, HOGY NE LEGYEN! Imádom az ürgét. Persze, megértem, hogy itt most a rejtély feloldásán kellett dolgozni, így nem is haragszom, csak remélem, hogy a következő kötetben már ezt is sikerül megcsinálni.

Jah, és azt nem is mondtam, hogy ez elviekben erotikus is lenne. Őszintén, én ilyen Ötven árnyalatos mennyiségű szex jelentre vártam, ezzel szemben meztelenkedés volt sokszor (szigorúan egyszerre csak egy, de teljesen érthető volt), szex meg csak két fejezeten át volt, előtte-utána semmi. És nagyon meglepődtem ezen. Nincs semmi bajom az erotikus regényekkel, a Gyönyörű rohadék az egyik kedvencem a műfajban (fene, azt is újra kéne lassan olvasni), de egyértelműen rontott volna az olvasmányélményben. 

Szereplők

Eden: Hát ő minden, de erős nem. Állítása szerint ő egy erős, független nő. Mióta ismeri Carter-t, együtt él vele (a nyakán lóg), és amint feltűnik Mitch, és Eden-nek meg problémája lesz, mindig felkeresi a férfit, hogy oldja meg a problémáját. Egy olyan fiktív karakter sem jut eszembe, amelyik ennyire tehetetlen, ostoba személy lenne. Eden-nek egy olyan tulajdonsága sincs, amiért megkedvelhettem volna. Nem is értem, hogy Carter mit lát benne. Igazi megnyugvás volt, amikor átváltott a cselekmény Mitch-központúra.

Mitchell Turner: mitch egy tipikus sablon karakter, aki bunkó, de a szíve mélyén jó, és szeretne helyesen viselkedni. Azt leszámítva, hogy ő nem is akar másmilyen lenni. Olyan beszólásai voltak, hogy azok nem reflex szerűek, hanem velejéből való. Azok a beszólások az igazi valója. Úgy néz ki eddig, hogy ő lett a kedvenc karakterem, és ebben nem kevés szerepe van Hyde-nak. Csak lehetőleg három réteg rács válasszon el minket egymástól, és esélye se legyen kijutni. Kicsit félek, hogy halálra ba.

Carter: Valakinek biztosan szimpatikus gentleman lenne, de nekem egy nyápic. Komolyan rábízza a legjobb barátját és szerelmét egy olyan emberre, akiről egyikőjük sem tud semmit? A tetteiért nem hajlandó a felelősséget vállalni, állandóak a féltékenykedési jelenetei... A frász kerülget tőle.

Jolie: Mitchell unszimpatikus titkárnője, aki segédkezett Mitch húgának ügyében. Neki köszönhető az is, hogy Mitch még szabadlábon van és egy igazi bestia. Az előtörténetéről semmit nem tudunk meg, csak annyit tudunk, hogy Shelly-vel, Mitch húgával jóban volt és így nagyjából ennyi. Szerintem valami nagyon szomorú háttértörténettel rendelkezik, más magyarázatát nem látom annak, amiért ekkora... cafka.

Landon: Mitch mellett ő a másik kedvenc szereplőm. Ő tipikusan az az ember, akinek a munkája egyúttal a hobbija is, és én ezeket nagyon tudom irigyelni. Ő nyomoz Mitch után, tudja, hogy valami köze van a húga meggyilkolásához és le is szeretné tartóztatni, de lezárják az ügyet, amiért még gyanúsabb számára a férfi. Igazi meglepetéseket tartogat az olvasó számára, mindig felüdülés volt, mikor megjelent. 

Összegzés

Néhány csavar még úgy is van benne a végén, hogy kb. semmit nem tudunk meg. Ezek közülük az egyiket könnyen ki lehet találni, vagy ha csak poénból elgondolkodik rajta valaki, akkor is az jut az eszébe. Ettől függetlenül egy nagyon olvasmányos történet, mégha izgalmakkal annyira nem is teli, de a végén lesz benne elég, illetve nagyon érdekes. Olvasás közben végigsorakoztattam minden eshetőséget, soroltam fel magamban a pro és kontra érveket. Egy percre nem hagyott nyugton. 

Történet: 5/5 - Érdekes, a végére tartalmaz némi csavart és izgalmat is. 

Szereplők: 3,5/5 - Eden és Carter nagyon lehúzza sajnos, de mindenki más remek volt a szerepében. Mitch és Landon különösen. 

Borító: Ide mindenki képzelje el a legmagasabb pontszámot, amiről valaha hallott/5 - Szerintem ennek a könyvnek és trilógiának van a valaha volt legszebb borítója. Max 1-2-t tudok felsorakoztatni, ami megüti ezt a szintet. 

A teljes trilógia

A képre kattintva az Amazonon meg is tudjátok rendelni. (Az első rész van egyedül e-book formátumba belinkelve, mert most még ingyenes a letöltése, hátha kedvet kaptok hozzá.)

Lauren Stewart: Hyde

Lauren Stewart: Jekyll

Lauren Stewart: Strange Case

Kedvenc idézetek

“Do you believe her when she says she was sleepwalking?”
“I believe she believes it. Eden doesn’t lie.”
“She really never lies?”
“Never.”
“How is that possible?” Mitch leaned back in his chair. “I lie before breakfast. And, if no one else is around, I lie to myself.” 

All of us hate to be caged, Mitch. For Hyde and maybe Chastity, it’s necessary. But for the rest of us, it’s a choice.

After a quick glare at Mitch, the cop looked down to what Eden was wearing. “Nice outfit. Not really up to the dress code at Heavenly, though.”
“You interested in ladies’ fashion, Detective? I didn’t know.” Mitch’s words brought Landon’s eyes back to where Mitch wanted them— away from Eden. “I don’t judge, don’t worry. But red wouldn’t bring out your eyes. You should stick to the blues, maybe greens.”

“Why would anyone like that reproduce?”
“Well,” he said, breaking into the singsong of how a parent would speak to a child, “when a man and a woman love each other, they express that feeling physically. Although, occasionally, the ‘love’ part doesn’t apply, and they just want to get naked and fuck.”