87. Ünnepi Könyvhét - avagy jöttem, láttam és kifosztom a standokat

Sziasztok!

Mint ahogyan azt gondolom, senki sem tudja, hogy csütörtöktől volt a 87. Ünnepi Könyvhét, amire a tavalyi Könyvhét óta el szerettem volna jutni. Oké, azóta, hogy tudok róla. Vagyis két éve már. És mivel 18-án lesz a születésnapom, így már pusztán ezért is muszáj volt felmennem.
Ennek örömére pedig én is leírom az élményeimet, mert jeesszusom. :D Még mindig fáj a karom.




Egyáltalán nem volt biztos, hogy részt tudok rajta venni. Mindenkinek azt mondtam, hogy megyek, mert én egy ilyen optimista személy vagyok. Ilyen esetekben. És hiszem azt, hogy ha a negatív dolgokra gondolunk, bekövetkeznek. Így a nap 24-órájából 16-ban csak erre gondoltam, a maradékban pedig az életemért futottam, mert épp meg akartak ölni. :D Én azért bizakodó voltam.
Úgy volt, hogy egyedül megyek, aztán megláttam Éva kiírását molyon, hogy a Népligettől hogyan találna el a Vörösmarty-ig. Írtam, hogy én is megyek (mert olyat nem írunk, hogy talán én is megyek :D), attól kezdve tudtam, hogy 1. most már tényleg muszáj mennem és 2. nem leszek egyedül hálistennek és aludhatok is a vonaton, ha kell (jah, nagy alvások voltak ám.). majd pár nappal később szólt, hogy Andi is jönne és Melinda. Mondom, ezek után lemondom az utat pénz hiányában, komolyan levadásznak. :D
Jah, és hogy is volt az, hogy megyek-e vagy sem. 18-án van a születésnapom, és nem kértem mást, csak pénzt, hogy feljuthassak és vehessek könyvet. Ilyenekre leginkább apám tud adni, szóval a kérésemmel őhozzá fordultam, és egészen az indulás előtti 11 órával még nem volt biztos, hogy fel tudok menni. DE SIKERÜLT! Kész csoda volt az egész, amin mindenki csodálkozott. :D
Nah szóval, a vasútállomáson találkoztam Andival, Évával és Melindával. Egyedül Andival találkoztam eddig, vele is csak egyszer, nagyjából talán két éve, egy moyltalin. Ismeretlen előtt nehezen oldódok, azt hittem, ez lesz most is. Hát persze, hogy nem. :D Utaztam már barátokkal, legjobb barátokkal, és legjobb idióta barátokkal, de ez mindent vitt. Ilyen jól még soha nem utaztam, köszönöm nektek az élményt, lányok! :D
2 és fél óra röhögés után leszálltunk és meg is indultunk a Könyvhét felé. Hát persze, hogy hamarabb értünk oda, de a Váci utca felőli részt már fel is mértük. 10 óra pár perccel pedig kirontottunk a Burger King ajtaján (ahol még egy molyocska csatlakozott hozzánk) és be is támadtuk az Agave standját. Én csak felmértem a helyzetet és megállapítottam, hogy ha marad pénzem, visszajövök hozzájuk Philip K. Dick alvó baris könyvéért.

A nyertes átka Elit száma lett 144, de a legjobban mégis
a harmadik Sarah MacLan könyvnek örültem

Miután befejeztük az Agavénál a vásárlást, befordultunk a Könyvmolyképző kiadó utcájába, ahol is Noémi szépen eltűnt. Mivel egy előre megírt listával mentem, könnyű volt nem elcsábulni. Eleinte. A Könyvmolyképzőtől három könyvre gyorsan le is csaptam. Eleinte nem terveztem odamenni, aztán megtudtam, hogy kijön Marie Rutkoski: The Winner's Curse - A nyertes átka, valamint Sarah MacLean sorozatának a harmadik része, a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához. Hülye lettem volna nem elhozni elmenni értük. Ám mivel a sorozatból még csak az első rész van meg, így a másodikat is el kellett hoznom, ami A hódítás tíz szabálya címet viseli. Ezért nem tudtam az Outlander folytatását sajnos. :( Ami viszont örömmel tölt el, hogy A nyertes átka elit sorszámos, és a 144-es számot kaptam. A 12 a szerencseszámom, és az egész napomra igaz volt ez a hatványozott szám. :D Arról nem is beszélve, hogy egy ingyen könyvet kaptam hármójuk mellé. Nagyon aranyos kis könyv, molyok értékelései is megtalálhatóak benne. Egyfajta reklám könyv az eddig megjelent magyar szerzők köteteihez, de nagyon találékony. Egyszerűen imádom. Még mindig gondolkozok azon, hogy gyorsan, sutyiba megrendelni az Outlander második és harmadik részét, hisz mindkettő a legvágyottabb könyvek között vannak. Szeretném még ebben a hónapban megszerezni őket. Mondjuk Andi szatyrából párszor majdnem kicsórtam. :D

Annyira szép Az ékkő borítója! A bögre pedig nem az enyém,
mert az enyémet kedves bátyám már használta. .D

Második állomásként a srégen lévő Maxim állta az utamat. Tőlük egy könyvet mindenféleképpen el akartam hozni, egyben nem voltam biztos, egy harmadikat pedig nem is olyan régen beszereztem. Ez volt az a kiadó, amelyiknél sokat vacilláltam itthon, hogy hogyan legyen a vásárlás. Aztán megláttam az 1+1 akció ajándékkönyveit és teljesen összeállt a kép. Végül csak egy könyvet vettem tőlük, méghozzá Amy Ewing: Az ékkő-t. Hallottam már róla sok jót, és hasonló mennyiségű rosszat, de magamnak akarom kitalálni a véleményemet róla. Meg furcsa, de hasonlóan A csábítás kilenc szabályához, A hódítás tíz szabályához és a Tizenegy botrány egy herceg meghódításához, nagyon tetszik a borítója. Ez már azért is furcsa, mert nagyon nem szeretem a lila színt. Mindemellett kihasználtam az 1+1 akciót is, így egy érdekes módon borító-tetsző könyv mellé egy sellős könyvet választottam, és a sellőket még inkább ki nem állhatom, mint a lila színt. Sőt, még a rózsaszínt is jobban elviselem. Mondjuk ez inkább irigység a részemről a víz miatt. Szóóóval amit választottam az Anna Banks: Poszeidon-ja lett. És kértem két bögrét és kaptam az egyikbe egy magyar kártya csomagot is. Szegény hölgy, félreértette, mikor azt mondtam, hogy lesz mivel megvernem anyukámat. :D Hirtelen lesápadt, aztán a mellette lévő nevető társa elmesélte, hogy "nem úúúúgy! játékban!", majd ő is nevetett. Érdekes helyzet volt. :D

A sorozatot még gimisként kezdtem el valamikor, azóta
vadásztam rá. Annyira gyönyörűek. *_*

A kis csapat ezek után megindult tovább. Nem terveztem semmit a Kossuthnál (az majd később lesz. Majd ha kedvezményes lesz, de mekkora volt már. *_* Meg az is lehet, hogy az Alexandrához mentek, nem emlékszem erre a dologra. :D), Andi viszont igen, így míg rá vártunk, én szétnéztem a kiadóim után kutatva. Aztán megláttam. ANIMUS. Wááá, mennyország. Nem tudom, ki állt mellettem, de rászóltam, hogy két perc és jövök, és egy másodperc alatt az Animus standjánál termettem. Az eladó épp pakolászta a könyveket, és mielőtt az ÉN könyveimhez érhetett volna, azzal a felkiáltással, hogy "én ezt most itten viszem magammal" kihalásztam onnan. Megvártam, amíg befejezi a pakolást (sokszor a türelem nem tart sokáig. Ez sem tartott), majd miután rámmosolygott, a kezébe nyomtam nagy vigyorogva, hogy "EZEK LESZNEEEEEK!". Rámnézett, hogy a negyeidk részt nem akarom elvinni magammal? Nem akartam, mert az előzmény történet Salamonnal, aztán miután lenéztem a könyvre, megláttam, hogy egyedül van, és megsajnáltam. Nem szeretem, ha egy könyv magányos. A kérdés után 1 másodperccel rávágtam, hogy de igen, és már nyújtottam is a könyvet. Gondolom, már mindenki látta, hogy a pláza p*csák hogy tartják a táskájukat. Na, én is úgy hagytam el az Animus standját eddig 10 könyvvel. Csak az én táskámban benne volt Jonathan Stroud teljes Bartimaeus sorozata (vagyis A szamarkandi amulett, A gólem szeme, Ptolemaiosz kapuja és Salamon király gyűrűje), meg semmi smink.

Annak ellenére, hogy nagyon vékonyak, piszok nehezek voltak. Együtt
meg pláne. Majdnem leszakadt miattuk a karom. 

Aztáááán. Ja igen. Elváltunk Andiéktól, és Éva, Melinda és én mentünk a magunk útján. Joe Hill-től kerestük leginkább Évának a NOS4A2-t. Az Európánál sajnos nem volt kint, de mondták, hogy nézzük meg az Alexandránál. Visszamentünk hát hozzájuk, hogy megtaláljuk a keresett könyvet. Ám nem találtuk. Annyira szomorúak nem voltunk, mert találtunk az akciós polcon Amanda Stevens könyveket. 490/db áron. Én azt hittem, rosszul láttam. Aztán néztük, hogy a teljes trilógia 490/db. Kötetenként pont 2 db volt, így gyorsan le is emeltük őket, és dobtuk is a kosárba és fizettük is ki. Így lett meg mindkettőnknek az Örök kísértés, A birodalom és A próféta. Egy ideje már kívánságlistás volt az első rész, ilyen áron viszont nem lehetett otthagyni a teljes trilógiát.

Salvatore írása az eddigi legszebb, amit valaha láttam. 

A Delta Vision-t ezúttal sem hagytam ki, holott most nem akartam tőlük vásárolni. Hisz Könyvfeszten vásároltam már náluk. Most nem lehet. DE LEHET. Legalább is Éva is és Melinda is ezt mondta. Lehet egy könyvet, amivel kisegítem őket, hogy kedvezményesebben vásároljanak. De már az egyikük rakott oda még egyet, akkor én is rakjak, és az egyik könyvem ingyen lesz. Na jó, rendben. Nem kellett kétszer gondolkoznom, hogy kiket hozzak. David Gemmel: Kard a viharban-ját talán egy hónapja khoztam a könyvtárból, hogy megvegyem-e vagy sem. Két fejezet után (tízet akartam elolvasni, de minimum ötöt), összecsaptam a könyvet, már néztem is a kiadó honlapján, hogy KEEEELLLL!!!. E mellé jött R. A. Salvatore: Otthon is, amire már nagyon kíváncsi vagyok. Annyira kíváncsi voltam, hogy a helyszínen elolvastam a bevezetójét. De ez később történt. Annyira szépen ír Salvatore, hogy hagyhattam ki eddig?!

Annyira jó lapozni ezt a könyvet, nagyon könnyed
lapjai vannak.

Mentünk tovább, nem si tudom, miért. Csak szétnézni. Nekem két kiadó a listámon volt még, az egyiket hamarosan meg is láttam. A Twister Media szöveget meglátva kiabáltam a lányokhoz, hogy ÉN ARRA MEGYEEEEEK! és már eltűntem. :D Nagyon vissza kellett fognom magam, nehogy megvegyem Amy Harmon könyvét is, pedig az is nagyon érdekel. De most egy hős voltam, és csak Sara Raasch könyvét hoztam el, a Hó, mint hamu-t. Annyira gyönyörű az a borító. Azt hiszem, már érik egy top10 kedvenc borító lista azok közül, amik megvannak. :D Mindegy is, fizettem és egy ááállat táskát kaptam hozzá. Nagyon menő volt, messziről tényleg úgy nézett ki, mintha lerakva annyi könyv lenne. Távozáskor jön utánam a srác, hogy egy kiegészítő novella érkezik a sorozathoz, amelyhez ingyenes letöltési lehetőség is biztosított. Erről tudtam, de azt nem, hogy mikor. Én jövő hétre emlékszem, valaki pedig jövő hónapra. Hát őőőő. :D

Nekem ez a kitűző tetszett a leginkább, a borítók pedig... áááhw!
Egyedül az Üvegszívet nem hoztam el, mert az már megvan angolul. 

Telefonon gyorsan megkerestem az utolsó kiadómat is, és szitkozódva mentem oda (a többiek meg követtek), ahol egy párszor már elhaladtunk. A WOW kiadó könyvei ott tündököltek a napfényben, csak rám várva. Én meg átadtam magam nekik. Három könyv élvezett elsőbbséget, azokat gyorsan el is hoztam. Ezek voltak B. N. Toler: Lélevesztők-je, Calia Read: Szétcsúszva-ja és Penelope Dougas: Szívatás-a. Ezek mellé kaptam egy gyönyörű szép kitűzőt is, amit én választhattam ki. Itthon megmutattam anyumnak, neki is nagyon tetszett. A teljes boldogság engem ekkor ért el, ugyanis egy könyv kivételével mindent sikerült megszereznem. Ennek a ténynek annyira tudtam örülni! Sajnos a Könyvfesztiválon sok helyre nem jutottam el, ezt most itt sikerült pótolnom.
Mindenki kellő módon elfáradt, így visszabaktattunk a szoborhoz, hogy leüljünk kicsikét. Éva amúgy is ajándékozó eseményeken vett részt, és oda beszélte meg a találkozókat is. Nekem is végre valahára megjelent barátnőm és tudtam vele is beszélni egy pár szót. Szegény nagyon hulla volt, tegnap még dolgozott, ma elaludt, velem is csak két órát volt szerintem, mert ment vissza összepakolni. Szombat este volt ugyanis Kowalsky meg a Vega koncert, és arra készülődött. Nagyon jó banda, ajánlom hallgatásra őket. :D

A második és  a harmadik rész borítója annyira
gyönyörű! Különösen a másodiké. 

Odajött hozzánk egy molyos illető (sajnálom, nem jut eszembe a neved. Ha elolvasod ezt, és magadra ismersz, szóljál!) és ő is elmesélte, hogy miket szerzett be. Köztük említett egy Jaffa kiadós trilógiát. A kiadót ismerem, de eddig nem igazán mozgatott meg. Aztán mondta a lány, hogy arra felé árulnak angol nyelvű könyveket. Tami pedig angolon végzett két éve az egyetemen, úgyhogy elvittem oda, hátha érdekli őt valami, de előtte megálltunk a Jaffa kiadónál. Oh, ez már csak azért is lényeges, mert a trilógia kötetei (amire amúgy én azt hittem, hogy stand-alone könyv, amit mutatott nekünk) 500/db áron voltak. Meg is találtam azt a könyvet, le is vettem, és nyújtottam is az emberkének, hogy én ezt már bizony elviszem. Aztán feltett nekem egy olyan kérdést, amire én nem tudtam máshogy reagálni csak nézni rá értetlen szemekkel. Ugyanis az a trilógia második része volt, amit levettem. Mondtam, hogy akkor persze, kell a többi is, ha ilyen áron van. Így lett még egy teljes trilógiám meg, csakhogy erről még sosem hallottam. Vagyis Jon Courtenay Grimwood: Pusztítő angyal; Száműzött angyal és Elátkozott angyal. Magyarán az Assassini trilógia.

ANITA BLAKE!!!!!! 

Majd átnéztünk az Agavéhoz is, hogy elhozzam az alvó barisos könyvet. Jjjjjha... ez az elmélet egészen addig tartott, amíg meg nem láttam, hányan állnak ott, az asztal környékén, ahol 500/db áron árultak könyveket, milyen kevesen. Itt találtam meg China Miéville: A patkánykirály-át, amire már ezer éve kíváncsi vagyok. Philip K. Dick nevével és műfajával még csak ismerkedek, ehhez pedig két könyvet is választottam, ha már a baris nem lehet az enyém. Így lett meg a Frolix-8 küldötte (aminek a címét nem tudom soha megjegyezni) és az Egy megcsúszott lélek vallomásai. Majd megláttam egy plüss macit egy borítón és gyorsan fel is kaptam. Annyira megtetszett a története is, hogy muszáj volt megvennem. Csak épp komolyan nem tudom majd venni, de olyan aranyos! Ez pedig Tim Davys: A halállista. Kicsit Death Note hangzása van, és olyasmi is. Plüss macikkal és fantasy nélkül. Fizetéskor két könyvjelzőt is elcsórtam, és csak későn vettem észre A falkás könyvjelzőt. Azt barátnőm csórta el nekem, mert a plüss macisat ő is megvette. Én csak az Anita Blake-es és az Ötödik évszakosat hoztam el. Előbbit imádom, utóbbit nem ismerem. De nagyon tetszik.
Visszamentünk a szoborhoz, leültünk még egy kicsit beszélgetni, majd ő ment is tovább. Majd Melindával kezdtem el beszélgetni,  Éva hamarosan megjött és kísértem is őket a J. Goldenlane dedikálásra. Én letelepedtem a Delta Vision standja mellé, és elkezdtem olvasni a DV-s könyveimet. Sokáig nem jutottam velük, mert először Niki futott be, pár perccel később pedig Andi is megjelent a színen. Beszélgetés közben a dedikálókat néztük, és esküszöm, volt egy kisebb társaság (a miénknél kisebb), akiket mindenhol láttam, ahol mi is megálltunk. Nagyon vicces volt, ráadásul még egy barátnőmre is nagyon hasonlít, akivel már egy ideje nem találkoztam.
Mi még a szerencsésekhez tartoztunk. Ugyanis miután megjöttek dedikáltatóink, azon ment a filó, hogy két óra, melyikkel menjünk haza. Végül az eredeti mellett döntöttünk és beszélgettünk egy negyed órát. Niki elment a Lőrincz L. László dedikálásra, Andi pedig vele ment. Szerintem 5 perc sem telhetett el, amikor Melinda megszólalt, hogy ő érzett magán egy eső cseppen. Szegényre kicsit rávisítottam, hogy csak képzelődik. De akkor én is megéreztem a combomon. Pár másodperc alatt összepakoltunk, könyveket biztonságba helyeztük, Andit pedig visszahívtuk. Amint visszaért, megindultunk a Deákhoz, de Andi eltűnt. Akkor kétségbeesést szerintem nem látott senki, ahogy mi éreztünk, hogy hol van Andi, eláznak a könyvek, siessen már Andi, eláznak a könyvek, Andi mi itt vagyunk..., ELÁZNAK A KÖNYVEK!!!! Megjött az elveszett bárányka, és már rohantunk is a metróhoz. Úgy volt, hogy elmegyünk az Aréna Plázába az eső elől, de amint felértünk a Keletiben a metrótól, minden ilyesféle eshetőséget elvetettünk. Én nem tudom, mi van velem, de már apám is megjegyezte. Borús az idő, jaj de szakadni fog, el fogok ázni a melóban, de csak nem akar esni, hiába akarom. Ám amint becsukódik mögöttem a kapu, leszakad az ég. Ezen apám sem tud napirendre térni. Itt is ez volt. Amikor már nagyon éhesek voltunk, be akartunk menni a mekibe, de féltünk, hogy eláznak a könyvek. Mentünk megnézni, mennyire esik. ippeghogycsak, de vállalható volt, szóval berohantunk oda. Bent egy kisgyerekes család ült mögöttünk nagymamával együtt. A kisfiú pedig nagyon haláli volt, ott futkorászott körülöttünk, és ezt szó szerint értem. Körbe-körbe rohangált minket, én azt néztem, hogy nem fárad el. Egy plusz széket toltam magamhoz, amire a könyveket raktam. Arrébb akartam húzni, hogy a kisfiú rendesen elférjen, de ő megigazította magának, mert nem tetszett neki, ahogy én elhúztam. Vagy nem fért el jobban, vagy segíteni akart, vagy nem tudom. :D De nagyon aranyos volt. Kaja után rohantunk vissza a vonathoz, és viccen kívül egy perc várakozás után kiírták a vágányt, ami nagyon meglepő volt. Általában negyed órával indulás előtt írják csak ki a vágányt, de itt már fél órával hamar kint volt. Örültem neki, mert le akart szakadni a karom. Indulás után belenéztem a Hó, mint hamuba, megálltunk Kelenföldön, és megint elkezdtünk beszélgetni. Kinézek és vagyok annyira hülye, hogy feltegyem azt a kérdést, hogy mikor indulunk már el a Keletiből? Ez volt az alap, ennél csak rosszabb beszélgetéseink voltak az úton. Szegény Andit sokszor szóhoz sem hagytuk jutni, szenvedtünk a röhögéstől. Egy fél órával a leszállás előtt már elkezdtünk összepakolni, és nap "csúcspontja" az volt, amikor a nagy röhögésünk közepette meghallottuk egy olyan felkiáltást egy 7 éves kisfiútól, amitől Melindával belénk fagyott a levegő. Majd amikor a többiek is felfogták, riadtan néztek a gyerekre. Meg én is. Tényleg. Egy szülő hogy nem szól a gyerekére, ha ilyet kiabál mindenki füle hallatára? Értem én, hogy vidékiek vagyunk és a gyerek játszhat mezítláb az úttesten, de ez akkor sem. A gyerek meg teljesen meg volt elégedve magával ezek után.
És boldogan éltek, míg meg nem haltak...

Én nagyon jól éreztem magam, elnézést azoktól a vonaton, akik hallottak minket, eskü, józanok voltunk. Azoktól is elnézést, akiket arrébb lökdöstek, de tudtok ám ti útba állni! :D Nektek lányok pedig köszönöm az élményt, jövőre is szeretnék veletek menni! :3 Éva, a könyvet pedig köszönöm, az első fejezetet elolvastam, és eddig úgy tűnik, hogy megnyert magának. Valahogyan majd visszaszolgáltatom. :D

Nem tudom, miért fordította ez meg nekem.
Az útvesztőt eladtam 1500-ért, így ezeket magammal
 tudtam hozni.

Jah, és a story folytatódik, ugyanis hétfőn fel kellett mennem Pestre néhány ügyet elintézni, ám mire a legfontosabbat kellett volna megcsinálnom, ebéd idő lett. Nem szeretek ilyenkor zavarni, így lenéztem a Vörösmartyra, hogy áll a Könyvhét, A Deák Ferenc utcánál éreztem egy csepp esőt, majd miután befaroltam a kinézett kiadóhoz, vagyis az Agavéhoz a Váci utcán a napernyő alá, azt hittem, jég esik. Arra nem volt időm, hogy akár egy könyvet is felvegyek, beértem az ernyő alá és ZUTTY! Leszakadt az ég. Apám építésvezető, ők vittek fel Pestre, ugyanis ők egy építkezésre mentek. Fel is hívtam őtet, hogy hogy állnak a munkával. Mire kimondta, hogy még csak borult, de egész szép az idő, ott is elkezdett esni. Hihetetlen egy nap volt. Végül három könyvvel hagytam ott fél óra ácsorgás után az Agavét. Steven Saylor: A holtak méltósága-t nem ismertem, csak úgy felkaptam. Ha egyszer 500 píííz. Nem lehet olyat otthagyni. Valamint Naomi Novik egy sorozatára már egy ideje kíváncsi vagyok, ám az első rész nem volt. Csak a második és a negyedik. De inkább hoztam magammal őket is, vagyis A jádeköves trón-t és az Elefántcsont Birodalom-t. Meg soook-soook szépséges könyvjelzőt. Valójában a könyvjelzők miatt mentem oda. :D

U.i.: Ezt most vasárnap írtam, a bal karomat meg izomlázban szenved. IZOMLÁZ!!! A könyvektől. Ezt így hogyan?
U.i.2: Mi a bejegyzés tanulsága? Legyél optimista!
U.i.3: 26 könyvet szereztem, és két bögréért fizettem. NEM AKAROM ÖSSZESZÁMOLNI, MENNYIT KÖLTÖTTEM!!