Pár éve egy nyaralás alkalmával elvittem magammal egy Nora Roberts könyvet. (Oké, komplett trilógiát.) Akkoriban nem igazán tudtam, mire is számítsak az írónőtől, és mivel más könyv nem is volt nálam, féltem tőle. Szerencsére akkor pozitívan csalódtam. A napokban elment az itthoni könyvtár előtt és mivel még volt a nyitva tartásból hátra egy óra, gyorsan beugrottam, és ezúttal a Concannon trilógiát vittem ki magammal. (Meg David Gemmel: Kard a viharban-t is, de belőle csak egy kis kóstolót akartam, hogy mire számítsak majd akkor, amikor megveszem.) Háááát...
Fülszöveg
Az Írországban játszódó trilógia első kötete Margaret Mary Concannon, az üvegművész sorsának alakulását tárja elénk. Függetlenség utáni vágya legalább olyan szenvedélyes, mint a természete. Az a fajta nő, akinek a család egyszerre jelent biztonságot és lekötöttséget, és aki egészséges becsvágytól hajtva felfedezi a benne szunnyadó tehetséget és önmagát. Az üvegfúvás nehéz és izgalmas mesterség, és bár finom és törékeny darabok születnek Margaret kezében, ő maga kemény, határozott, igazi ír nő. Kapcsolata a finom modorú dublini galériatulajdonossal, Rogan Sweeney-vel nem éppen viharmentes, de szórakoztató.
Véleményem
Utólag vettem észre, hogy a könyv eredeti megjelenésének dátuma megegyezik a születési évemmel. A legutolsó ilyen könyv elolvasása nem sült el túl jól, mindezek ellenére nagy reményekkel álltam a trilógia kezdő kötetéhez, hisz mégis csak Nora Roberts.
A könyv E/3-ban íródott, hol Maggie, hol pedig Rogan került a fókuszba. Ha jól tudom, akkor ez az írónő egyik első regénye, ami innen könnyen észrevehető. Annyira romantika centrikus, hogy ahol egy kis aprócska romantikus szellőcske is felüti a fejét, a nézőpont egyik pillanatról a másikra megváltozik, így megteremtve két oldal erejéig a mellékszereplőket főszereplőkké. Ezzel nem is lenne baj, de sajnos amit írtam, az igaz. Az egyik pillanatban még Rogan gondolatait olvastam, a másikban meg azt, hogy Patricia milyen szexi és milyen kár, hogy nem vesz engem észre. Én meg így néztem, hogy akkor most kit akar Rogan? Aztán pár mondattal arrébb kiderül persze, de azért fél oldalba ez így kissé idegesítő volt. Aztán amikor Rogan és Patricia tisztázza egymást között a dolgokat, jön a két oldalas mellékszereplő-->főszereplő dolog, merthogy a semmiből észreveszi a szürke kisegeret, aki igazából nagy nőcsábász, de eddig még nem vette észre, aztán nagy lángra lobban a szenvedélye a férfi iránt. Túl sablonos lett, a váltások nagyon erősek és indokolatlanok, és már plátóian romantikus akart lenni az egész.
A másik hibája az, amit fentebb is említettem. Túlságosan sablonos. Elhiszem én, hogy egy romantikus regénybe csak úgy lehet némi izgalmat is csempészni, ha nagy felvilágosodás után jön a hideg zuhany, magyarán az elválás, majd pár fejezettel később minden rendeződik és mindenki boldog. És ez itt is indokolatlan, mint a legtöbb helyen. Persze, az én kedvencem, A csábítás kilenc szabálya is rendelkezik elválással és újra-összejövéssel, de ott indokolt. Vagyis könnyen megérthető. És nem volt egy fejezet sem az egész, mert a nő értelmes volt. Viszont, hogy másik kedvencet említsek, az Outlander is ugyanilyen romantikus regény, időutazás ide vagy oda. De abban nem volt elválás. Amikor Claire-nek lett volna rá lehetősége, maradt a szeretett férfi mellett, mert szereti és tudja, hogy az élet túl rövid. Egy ilyen Outlander-féle megoldást vártam itt is, mert Maggie sem ostoba. Ezeket a kliséket nagyon bántam.
Mert amúgy, egy teljes mértékben szórakoztató könyv. A könyv a romantikus szál mellett az üvegfúvás mesterségről is szól, ami baromi érdekes. Én magam is nagyon szeretek kézműveskedni (annak ellenére, hogy vagy tehetségem, vagy türelmem nincs hozzá, de ha csinálom, ember legyen a talpán, aki meg merészel szakítani benne. Rosszabb, mint az olvasás), fel is keltette az érdeklődésemet, de biztos vagyok benne, hogy nem kezdenék neki. Maggie-nek minden tiszteletem, hogy ezt tudja is csinálni, szinte szabadnap nélkül, hogy megtalálta azt a munkát, ami egyben a hobbija is. Valamint minden tiszteletem Nora Roberts-nek is, amiért ezt kitalálta és rendesen utánajárt. Szerintem, nem én vagyok az egyetlen, akinek felkeltette ez a művészeti ág a figyelmét.
A másik nagy pozitívum Nora Roberts munkásságát dicséri. Igaz, hogy nem annyira kiforrott, mint a Kör trilógia esetén, de a tehetsége és elhivatottsága már itt meglátszik. A leírások, bár valamivel kevesebb van, de még mindig elképesztő. Írország még mindig benne van a Top5 meglátogatni való ország listámban. A főbb szereplők a maguk módján kedvelhetőek, és viszonylag jól kidolgozottak.
Szereplők
Úgy igazán egy szereplő sem nőtt a szívemhez. Sőt, teljes mértékben nem nőtt hozzám egyik sem. Igen, kedveltem Rogan-t, Maggie-t, Chrissy-t, meg Maggie apját. És így ennyi. A legtöbben vagy sehogy nem fogtak meg (Patricia, Joseph), vagy idegesítettek (Patricia anyja), vagy herótom volt tőlük és nem kedveltem azokat a részeket, semmilyen mértékben (Brie meg az anyja), vagy pedig nem kaptak annyi szerepet, hogy igazán megismerhessem (a kocsmai társaság, Niall bácsika, Patricia apja, Murphy).
Összegzés
A tűz leánya nem más, mint egy röpke történet, ami kicsit leköt, kivon a valós világból. Nora Roberts gyönyörű helyekre kísér el minket, megismerhetjük az ír vidéket, egy falucska összetartozó közösségét, a dublini rohanó, ámde csodás világát, és egy kevéskét kapunk Párizsból is. Nekem természetesen a vidéki élet tetszett a legjobban, nagyon szeretem az ilyen összetartó embereket. A karakterek is egész kedvelhetőek, bár kedvenc egyikőjük sem lett. Mindemellett azért itt is vannak hibák, zavaróak is voltak, de engem nagyon is lekötött. Az üvegfúvás messze a legszebb művészetnek tűnik, úgyhogy már csak ezért sem haragudhatok a könyvre. Mindezek ellenére a trilógiát nem fogom folytatni. Annyira nem keltette fel a figyelmem, hogy gyorsan fogjam a következő kötetet, és elmerüljek benne.
Történet: 3,5/5 - A zavaró tényezők tényleg nagyon zavaróak voltak, kis is dobott rendesen a történetből és nehéz volt visszatérnem. De még így is jó volt. Többet vártam ettől a könyvtől, ezért nem lett négy csillag.
Szereplők: 4/5 - Brie idegesített, mint állat azzal a szenteskedő tulajdonságával. Teljes mértékben Maggie pártján állok, veszekedjenek bármiről. Megérdemelte az anyját, komolyan. Jah, a másik szereplő. A saját hibájáért a saját lányát hibáztatja. Mert tényleg, ki más lehet a felelős azért, mert ő elrontotta azt? Szerintem a 9. században élt sámán volt az, aki megjövendölte, hogy 1990-ben annak a nőnek (akinek amúgy tetszik a neve, és nem vagyok hajlandó rápazarolni, hogy így hívjam) születik majd egy unokája, aki elvesz tőle mindent. BÁÁÁH! Rogan nagymamája nagyon kedvelhető volt, aranyos, igazi nagymamás.
Borító: 5/5 - De csak mert fekete, és az üvegfúvás látható rajta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése