James Dashner: Az útvesztő (Az útvesztő trilógia #1)

Sziasztok!

A Book Bloggers's Challenge keretein belül Borika választott nekem egy könyvet, méghozzá James Dashner: Az útvesztőt. Nem mondanám túlzottan pozitívnak az érzéseimet a könyv irányába, de hát ilyen is kell néha. Ettől függetlenül köszönöm neki, mert már vagy ezer éve halogattam, és ki tudja, meddig folyt volna ez így.

Fülszöveg

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Minden más eltűnt az emlékezetéből. Amikor a lift ajtaja kinyílik, Thomas a Tisztáson találja magát egy csapat srác között. A Tisztáson élő fiúk mindennap Futárokat küldenek a lakóhelyüket körbeölelő Útvesztőbe, amelyet nehéz kiismerni, mivel a falai minden éjjel elmozdulnak. Thomas, az utolsóként érkező újonc számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy az Útvesztő egy kód, ami megfejtésre vár. Úgy dönt tehát, hogy ő is Futár lesz. Annak viszont, hogy a megfejtés közelébe kerüljön, komoly ára van: például olyan lényekkel is találkoznia kell, akik elől mindenki más menekül.

EGYSZER CSAK MINDEN MEGVÁLTOZIK…

…megérkezik a Tisztásra az egyetlen lány, Teresa, aki nemcsak Thomasra lesz nagy hatással, hanem az egész csapat sorsára is.

James Dashner trilógiájának első kötete egyszerre borzongató, izgalmas és elgondolkodtató. Az Útvesztőben megidézett világra akkor is kíváncsiak vagyunk, ha nem valljuk be. A tudatalatti és az emlékezet különböző szintjei mindannyiunk életét befolyásolják, és Dashner erre az ismerős érzésre építi Az Útvesztőt, és csalogat bennünket egy saját szabályai szerint működő másik világba, a Tisztásra, ahol a fantázia és a valóság egyszerre van jelen.

„Üdv a Tisztáson!”

Vélemény

Ez a könyv annyira unalmas és akkora kínszenvedés volt, hogy nem bírtam végigolvasni. Már pedig ez nagy szó nálam. Vavyan Fable: Jégtánc könyvét is el tudtam olvasni, de ott legalább volt valami, amiért megérte, ami némi élvezetet nyújtott benne. Igaz, hogy nagyjából két hónapba telt, mire befejeztem, de azt nem akartam abbahagyni. Ezzel szemben Az útvesztőt akárhogy olvastam, nem akart vége lenni. Hiába olvastam, majdhogynem végig a párbeszédeket, az utolsó oldalig, nem tudott annyira megfogni, hogy én azt folytatni akarjam. 

James Dashner nem tud írni. Vagy a fordító nem végezte el rendesen a munkáját, nem tudom, nem is érdekel, de hogy egy olyan világot kitalált, ami többé-kevésbé érdekelt is, mert ez a labirintus dolog tényleg tetszett, de olyan mérhetetlen unalommal, tényszerűen írt le mindent, hogy gratulálok annak, aki élvezni tudta. Az útvesztő világa egyáltalán nem vonzott be. Pont ma, munka után gondolkoztam el azon, hogy ahogy lehet valamit látni és nem felfogni azt, ugyanúgy lehet hallani és hallgatni (felfogni azt, amit hallasz). Akkor jutott eszembe, hogy én azért tudok olvasás közben zenét hallgatni, mert csak hallom a zenét, és nem hallgatom. Tudom, hogy szól, de egyszerűen nem jut el az agyamig. Ugyanez igaz a filmek esetén is. Az útvesztő ennek az ellenkezője; konkrétan le kellett kapcsolnom a zenét, hogy tudjak figyelni a szövegre, de még úgy se fogtam fel, hisz a saját gondolataimat nem tudom kikapcsolni, amik eltéríthetnének. A korábban említett Jégtánc esetén is előfordult ez, de idővel tudtam követni az eseményeket. 

Megvan a valaha volt legidegesítőbb férfi karakter. Aki ráadásul a történet főszereplő is. Én nem tudom, miért mondják azt az emberek, hogy nekik semmilyen személyiségük, vagy tulajdonságuk nincs. De van. Határozottan van. Például Thomas egy önző, idióta, hisztis kis liba (de amúgy mindenki nagyjából egy tulajdonsággal rendelkezik). Olyan, mint akinek megjött a női baja, és az nem akar elmúlni. Mindenki vele foglalkozzon, mert ő az új srác, aki semmit sem ért, és nem érdekli, hogy valaki komolyan megsebesült, ő akkor is előnyt élvez. Most kezdtem el nézni a Blindspot-ot, ahol a főszereplő nőnek, Jane Doe-nak szintén amnéziája van (innen ered a neve is). Sokkal normálisabban kezelte a vele történteket, nem elfogadta, elviselte, holott ő még a keresztnevére sem emlékezett. Ezek után pláne nem tudom megérteni egy tizenéves hisztijét. Oh, és teszem hozzá, órákig meztelenül kellett állnia jónéhány ember előtt, akik képeket is készítettek róla, és a nap 24 órájában azt tanulmányozzák. Ülj le, Thomas, egyes.

Szereplők

Oké, az igaz, hogy semmilyen karakter bemutatást nem lehet róluk leadni, mert igazából semmilyenek. Tudjátok, mi a legszomorúbb? Egy karaktert sikerült valamelyest megkedvelnem, de az ő nevére sem emlékszem, annyira nem fogott meg. Nem csak ő, egy sem. Thomas nevét is csak azért tudom, mert ő a főszereplő. És őrá is igaz az, amit fentebb említettem: egy tulajdonsággal rendelkezik. 

Összegzés

Én tényleg megpróbáltam. Kényszerítettem magam, hogy olvassam és olvassam, de nekem ez nem megy. Még ez a V.E.S.Z.ET.T. dolog sem tudja úgy felbirizgálni az érdeklődésemet, hogy lassan, de folytassam. Filmben szerintem megnézem, de hogy én ezt elolvassam (vagy legalábbis mostanában) teljességgel kizártnak tartom.

Történet: NEM.

Szereplők: Azt az egy karaktert megkedveltem, akinek a nevét sem tudom. :( Sad story.

Borító: 3,5/5 - Nagyon tetszenek a színek összeállítása, meg maga az útvesztő is.