Tudom, hogy múlt hét szombatra ígértem, de, sajnos, nem tudtam befejezni. Aztán kb. 12 órával ezelőtt befejeztem, és úgy voltam vele, hogy nem igazán tudnék mit írni róla. Majd felkeltem, és az volt bennem, hogy meg kell írnom. Szóval megpróbálkozok vele. Lássunk is hozzá!
A történet a prológussal ott kezdődik, ahol az előző kötetben abbamaradt. Jace és Sebastian szőrén-szálán eltűnt. Miután a Klávé egy aprócska nyomot sem talál, a keresést felfüggeszti, így Clary-re, Izabelle-re, Alec-re, Magnus-ra és Simon-ra vár a feladat, hogy előkerítsék szerelmüket/ testvérüket/ parabataiukat/ barátukat, és ha tudják, megöljék Sebastian-t is. Mivel Magnus sem tud a nyomára bukkanni, a kis csapat elmegy a Tündérek Udvarába, ahol a királynő egy feltétellel segít: a tündérek gyűrűje az Intézetben van és szeretné visszakapni. Mikor Clary betör az Intézetbe, a könyvtár szobában meg is találja. Épphogy kiveszi a vitrinből, mikor a semmiből megjelenik Jace és Sebastian. A két fiú nem veszi őt észre, viszont Clary furcsának találja szerelme viselkedését.
Mikor újra találkozik barátaival, Clary mindent elmesél nekik.
Még aznap este, Clary-re rátör álmában Jace, aki megkéri, hogy tartson velük.
Vélemény
Nos. Én nagyon szeretem a Végzet Ereklyéit, és az eddigi öt kötet közül szerintem ez sikerült a leggyengébbre. És ez nem akkora baj, mint gondoltam. Mivel ez egy átvezető kötet, és annak nem rossz. Csak egyszerűen alig történik bármi is. Legalábbis a főszálban.

Még egy szál volt, ami unalmas volt, sőt, herótom volt tőle. Ez pedig a Maia-Jordan szál volt Nagyvalószínűséggel ezzel egyedül vagyok, de minek kellett őket főszereplőnek betenni? Bőven elég lett volna, ha csak akkor jelennek meg, mikor a Praetor-ral kell kezdeni valamit. Persze, feltűnhetnek, nem azt mondom, csak nem ekkora szerepet kellett volna kapniuk. De mondom, ez sejtéseim szerint csak az én személyes sérelmem. Pont úgy, mint a Jocelyn-Luke szál. Az addig tartott, amíg kellett tartania.
Ez a kettő szál volt, ami nem igazán jött be. És a vicc az, hogy az érzelmes részek tetszettek a leginkább, azok voltak a legérdekesebbek.
Elsősorban Izzy és Simon töketlenkedése megmosolyogtatott. Szeretik egymást, de egyikőjük sem tudja bevallani. A másik meg nem veszi észre. Mondjuk Simon-t fel akartam ezért pofozni, mert Izzy ugyebár felhívta, hogy aludjon vele. Aztán másnap is megkérte, hogy aludjon vele. ÉS NEM ESIK LE NEKI!! Bháá... istenem...

Köhömmm...
Karakterek
Számomra a legtöbb benyomást tett karakterek Sebastian, Zakariás testvér és Alec.
Sebastian valójában nem gonosz. Vagyis az, de nem saját döntésből. Hisz emlékezzetek vissza a harmadik kötetre, ahol kiderül, hogy Valentine az első gyermekébe démon vért fecskendezett kábé. Így ő az apja végett olyan, amilyen. És őszintén szólva, emiatt nem tudok rá haragudni. És mondjuk az sem segített, hogy Jocelyn úgy reagálta le anno a dolgokat, ahogy.
Jocelyn is volt az, aki azt mondta, nem érez semmit. Clary a végén tett egy olyan megállapítsát, hogy igenis érez valamit. Jocelyn-t gyűlöli
Alece-t már kifejtettem, hogy itt nagyon emberként viselkedett, ami szintén érthető.
Zakariás testvér meg... sajnos, sikeresen lelőttem magamnak a poént, de ha nem is tettem volna, akkor is rájöttem volna a dolgokra. Nem mondom el, honnan lehet tudni a dolgokat, maradjon meg a varázsa. Én pattogtam az örömtől.
Összegzés
Az elején kicsit unalmas. Inkább másképp fogalmaznék. A vége nagyon izgalmas, A többi része unalmas. A Magnus-Alec és - leginkább - a Simon-os részek érdekesek voltak. A vicc az egészben az, hogy Simon-t pont, hogy nem szeretem. De tovább akartam olvasni, hogy akkor most hogy viszonyul az anyjához, mi van Becky-vel. Volt benne néhány jó rész, és jóval több unalmasabb. Ennek fordítva kéne lennie. Ettől eltekintve, mint átvezető kötet nagyon jó, és ahhoz, hogy teljes mértékben értsd a következő kötetet, mindenképp el kell olvasnod. Igen, tudom, a többinél is ugyanez van, de ott könnyebben utána lehet nézni a dolgoknak, itt viszont egyszerűbb, ha magát a könyvet olvassa el az ember.
Értékelés
Történet: 3,5/5
Szereplők: 4,5/5
Borító: 4/5 Még mindig nem szeretem az ember alakos borítókat, de ez így passzol. Szóval ennek ellenére is tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése