Kerstin Gier. Silber - Az álmok első könyve

Sziasztok!

Hát az úgy volt, hogy én ezt a bejegyzést tegnap állt szándékomban hozni, viszont feltévedtem a Ubisoft webshopjába, ahol megláttam a halloween-i leárazásokat. És hááát... három vágyott játék egy pack-ben pitiáner összegért... Iiiiigen, eléggé elkockultam most a fejem. De, nem felejtettem el, úgyhogy íme az én értékelésem Kerstin Gier: Silber első részéről.

Fülszöveg

Ez ​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen. 

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

Véleményem

Nagy reményekkel álltam Kerstin Gier ezen trilógiájához, hiszen az Időtlen szerelem trilógiát, minden hibája ellenére, imádtam. Éppen ezért lepődtem meg, mikor olvasás után... még jobbnak tartottam. Igen, a karakterek még mindig szembeszállhatnak egy NASCAR versenyzővel a pályán, ha szerelembe esésről van szó. Viszont ha minden mást nézünk, akkor érezhető javuláson ment át az írónő. Szerintem ő az egyetlen olyan író eddig, akinél halvány lila gőzöm sincs arról, hogy az egyik csavarnak mi a megoldása. Remélem, nem egy random illetőt választott be, mert akkor kitérek a hitemből. 

A könyv a démonidézés és az álmok körül forog a leginkább, ez a kettős pedig kellően megadja a misztikus hangulatát a könyvnek. Az ijedősebb emberek egyes részeknél heves szívverést és hidegrázást is érezhetnek, hisz a démoni jelenlét sok helyen érzékelhető és érzékeltetve van. És ha már a démonoknál tartunk, van két megjegyezni valóm vele.

1. Végre egy olyan (nagyon) YA könyv, ami úgy ábrázolja a démonokat, ahogy az én fejemben élnek. Igen, a Csontváros féle démonok is ijesztőek, de számomra a szó eredeti értelmében vett démonok csak entitások. Szellemi síkon mozgó lények, amiket egy karddal nem lehet elpusztítani. Sokkal ijesztőbb ez a fajta démon, mint az, amelyiknek fizikai teste is van. Remélem, a későbbiekben is meghagyják legalább részben ezt a formáját. 
2. A könyv végéig kétséges, hogy a démon létezik-e egyáltalán. Ezt nemcsak Liv vonja kétségbe, hanem már az olvasó is. Igen, minden ami megtörtént, okozhatta egy démon is, de ugyanakkor okozhatta a Sors is. 

Tetszett, hogy az álmokat úgy hozták be, hogy te magad tudod alakítani. Sokan nem tudják, hogy az álmaidat tudod te magad irányítani. Azt nem tudom, hogy képes-e rá mindenki, de lényegében te vagy a főnök. Ha az álmodbeli te egy kereszteződésnél balra akar fordulni, majd rájössz, hogy ez nem más, mint egy álom, és úgy döntesz, hogy te igenis jobbra fogsz menni, akkor az álmodbeli te jobbra fog menni. Ezért nagyon örülök annak, hogy az írónő ezt a részét is belevette, amellett, hogy miért is az álmokat helyezte előtérbe. 

Ugyanis itt a négy szépfiúnk kezében van az a hatalom, amelyet a legtöbb zsaroló szeretne: minél több bizalmas dolgot tudjon meg az áldozatáról. Ébren az ember bármikor, bárhol és bármennyit képes hazudni, azonban álmában? Sok teória van arról, hogy az álmok miről szólnak: elfojtott érzelmekről, az elmúlt idők emlékeiről, korábbi életekről, vagy esetleg vágyakról. egy dolog azonban biztos; mindig igaz. Kerstin Gier az érzelmeket és a vágyakat helyezte előtérbe a könyvébe, ami egy nagyon jó ötlet volt, hisz így még jobban megismerhetünk néhány karakterét. 

Csakhogy a romantikáról is ejtsek pár szót. A négy fiú külsőleg annyi egyforma, hogy folyamatosan kevertem őket a könyv, nagyjából feléig. Amikor sikerült megjegyeznem a neveket, személyiséget és cselekvést nem tudtam hozzájuk kapcsolni. Ezek után nem tudtam Liv-et sem összekötni egyik karakterrel sem. Három karakter között vacilláltam, amit sikerült leszűkíteni kettőre. Közülük az egyikkel jött össze, én meg a másikban reménykedtem. Reménykedek tovább, de kizárt, hogy összejöjjön. Sajnos. Azonban ez a szerelem, ami megtörténik két főhősünk között, nagyon hirtelen. Majdhogynem szó szerint egyik pillanatról történik a másikra, semmi előjelét nem lehet látni. Konkrétan még a könyv végén is azt kerestem, hogy hogyan szerettek egymásba. 

Karakterek

Liv : Mondanám, hogy nagyon megszerettem, de inkább mondanám gyerekesnek, aki idegesített. Félreértés ne essék, nem a kíváncsiságával van baj, mert Isten látja lelkemet, én is azon vagyok. De amit ő csinál, az már nekem kicsit sok. Vannak nála sokkalta rosszabb főszereplők is, nem is utálom. Kedvelem őt, meg sajnálom is, mert nem lehet könnyű az anyjával. Valahogy én is elvesztettem minden tiszteletemet aziránt a nő iránt. A nevelőnőjét sokkal jobban szeretem. 

Grayson : A kedvenc sportomat űzi. Kell több indok, hogy imádjam? Oké, igen, mert mindig kell más indok is. Grayson tipikus a lovag, az udvariasságra tanított úriember. Úgyis mondhatnám, hogy az a fajta férficsoport, akiktől a falra mászok. Akkor mégis miért ő a kedvenc karakterem? Nos, mert  nincs eltúlozva a karaktere. Tinédzser kora miatt jó pár hibája van még, amiket nem próbál bunkósággal elfedni, az udvariassága pedig jön, hisz az apja erre tanította. Illetve van egy húga is, ami miatt a védőösztöne lép mindig életbe. 

Jasper : Ő a kis bugyuta, fellengzős fiúcska. Igazából mást nem tudunk meg róla, csak azt, hogy végtelenül ostoba és ennek ellenére bomlanak utána a nők. 

Henry : Na, róla is hasonlóan sok mennyiségű információt kapunk: intelligens. És helyes, nagyon helyes. Ja, és soha senkit nem hívott el még egy bálba sem. 

Arthur : A könyv során alig szólalt meg, így róla sem tudok sok mindent elmondani. A srácot mindenképpen szemmel kell tartani, mert minél jobban gondolkozok rajta, egyre jobban erősödik bennem az az elképzelés, hogy ő egy pszichopata. 

Összegzés

Esélyes, hogy jobban fogom szeretni ezt a trilógiát, mint az Időtlen szerelmet. Kerstin Gier a romantikához még mindig nem nagyon ért, viszont mellé bedobott két igen érdekes elemet, amelyek közel állnak az érdeklődési körömhöz. Liv, a főszereplő lány néha igencsak idegesített, azonban ellensúlyozták mindezt azok a részek, amelyeken el tudtam engedni magam és tudtam szórakozni. 

Történet : 4,5/5 - A szerelmi szálon van még mit javítani, azonban semmi más baj nincsen. 

Szereplők : 3,5/5 - Ahogy fentebb is lehet látni, sok karakterről nincs semmi határozott információ a személyiségével kapcsolatban, vagy szimplán túlidegesítő. Lehet, hogy a hiányzó karakterek kidolgozása a további kötetekben történik meg, én azért itt is hiányoltam. 

Borító : 4,5/5 - Én talán egy kicsit ijesztőbbre csináltam volna, de így is nagyon jó. Tetszik, imádom ezt a borítót, de a könyvet elolvasva nekem hiányzik valami róla.