2017. június 26., hétfő

Amy Harmon: Arctalan szerelem

Sziasztok!

Egy olyan könyvről hoztam most értékelést, amihez idő kellett, hogy leüljek és bepötyögjem. Lehet, még most is korai.




Fülszöveg

Ambrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is. 

Véleményem

Én azt hittem, hogy ez egy romantikus történet. Az a fajta romantikus, amelyik azt meséli el, hogy két ember hogyan talál egymásra és kezdik a másikra csorgatni a nyálukat. Ennyire nagyon ritkán lövök mellé. Ugyanis megtalálható a szerelem része is, de rengeteg minden másról is szól. 

Saját magad elfogadása. 

Tragikus események feldolgozása. 

A változások elfogadása. 

Saját tragédiád (pl. tartós betegség) elfogadása. 

Küzdés az életért. 

Családon belüli erőszak. 

Saját magad megtalálása. 

Rengeteg mindenről szól ez a könyv, és nagyon jól megtalálta az egyensúlyt. Nem kapunk semmiből túl sokat, vagy túl keveset. A szerelem nem elixír mindenre. A vallás sem a teljes válasz. Az egyik legnagyobb pozitívuma a könyvnek, hogy úgy imádom ezt a történetet, hogy a vallás nagyon erősen jelen van benne, mégsem érzem úgy, hogy túl lenne játszva. Itt a vallás, Isten keresése nem az, amit általában le akarnak nyomni a torkunkon. A vallás az, ami: egy segítség, amely átvisz tragédiákon, melletted van a legnehezebb helyzetekben is. És ezt egy olyan ember mondja, aki nem viseli túl jól, ha felhozzák ezt a témát. 

De hogy ne csak az üzenetéről beszéljünk, legyen néhány szó magáról a történetről is. 

Számomra nagyon nehezen indult, nem akaródzott a kezembe venni. Számtalanszor megkérdeztem magamtól, vajon tényleg el akarom én ezt olvasni? Nem tűnik igazán különbnek a többi hasonló témájú könyvtől, megéri akkor elolvasnom? A válasz pedig: HELL YEAH! Naná! Egy ponton túl, ahogy a visszaemlékezések elmúlnak, és a helyszín újra csak Amerika lesz, kezdetét veszi a történet. Egészen addig csak felvezetés van, hogy megismerj és megszeress mindenkit, mindenkinek a sorsáért és izgulj, és tudd, hogy ha valamelyikükkel történni fog valami, kegyetlenül fogsz bőgni. És tényleg így is történik. Sokszor mondom, hogy majdnem elsírtam magam a történeten, vagy sírni tudtam, vagy akármi. Eddig egy olyan könyv volt, amin szabályosan bőgtem, és ki kellett mennem anyámhoz, mert már nem bírtam. Az pedig A hazudósok volt, miután elkezdtem reménykedni a totális ellenkezőjében. Aztán megtörtént az Arctalan szerelem. Rengetegszer volt olyan, hogy épphogy befejeztem csupán a bekezdést, de már ugrottam fel az ágyról, hogy kimenjek inni és lehiggadjak. Ha ez nem lett volna elég, a könyv befejezése után, vagy hat könyvbe kezdtem bele, és egyiket sem éreztem méltónak arra, hogy átvegye a helyét az Arctalan szerelemnek. És olyan könyvekről beszélünk, amelyik kedvenc műfajba tartozik, vagy kedvenc könyv, amit már mióta újra akarok olvasni. Azt hiszem, ez mindent elmond a könyvről. 

Szereplők

Bailey volt az egyedüli, akit néha kiakasztott, de neki is be tudtam annak, hogy túlkompenzálja a betegségét, ettől függetlenül imádtam. Akármennyire volt rosszul, mindig a barátai és családja voltak az elsők, amiért becsülöm. Soha nem sajnáltatta magát, mindenkinek a lelkiismerete volt, tudta, hogy kinek mit mondjon és mindenkit ráébresztett a feladatára. 

Ambrose félig tipikus-félig nem tipikus szépfiú. Nagyon jól néz ki, a legjobb birkózó, csak úgy bomlanak utána a nők. Ennek ellenére Shakespeare-től idéz, imádja a Hamlet-et, és képes a szofisztikált szerelmes levelek megírására. 

Fern teljes mértékben Ambrose párja. Felnőtt korára nem veszi észre, de ő is van olyan szép, mint Rita, de esze még több van. Tiniként engem a fanatikusokra emlékeztetett, de ahogy minden tini, szerencsére ő is kinőtte ezt, ám a szerelem tisztasága még így is megmaradt. Egy hű barát, igaz testvér, és egy igaz szerelem. 

Összegzés

Hát, még tényleg kellett volna némi idő, hogy felelevenítsem a történteket. Nem hiába éreztem azt, hogy nekem idő kell ehhez a könyvhöz. Rögtön utána nekikezdtem egy tündérmesének, de a könyv üzenete, cselekménye és karakterei csak nem engedtek el. Nem tudom, hogy rosszkor, vagy jókor talált meg ez a könyv. Ahogy a könyvbeli barátok elvesztek, én sem beszéltem a legjobb barátommal, de aznap, amikor olvastam, hogy megtalálják a békét, a legjobb barátommal mi is rátaláltunk újra egymásra. Már csak ezért is áll ennyire közel a szívemhez. 

Szem nem marad szárazon annak, aki ezt a könyvet olvassa. Én sem hittem el ezt egészen addig, amíg a végére nem értem. Tudtam, hogy mi fog történni, mert beleolvastam. És újra és újra elolvastam azt a részt, hogy amikor megtörténik, ne törjön el bennem a mécses. Akkor tényleg nem sírtam. Csak előtte és utána. Az biztos, hogy ez az idei évem egyik legmeghatározóbb olvasása. 

Remélem, mindenki életébe jut legalább egy Bailey. 

Történet :5/5 - Remek történet, remek üzenetek, az egyensúlyt szépen eltalálva. 
Szereplők : 5/5 - Minden karakter hiteles volt számomra, mindannyiukért -többnyire- tudtam izgulni. 
Borító : 3,5/5 - Azt leszögezném, hogy tetszik. Minden más az, hogy ez a történet nem csak Fern-ről szól, így nem igazán értem, hogy miért ő szerepel rajta? Ez pont az a történet, ami szimbólumokat érdemel, mert nem egy emberről szól, hanem egy közösségről. 

A recenziós példányt köszönöm a Twister Media kiadónak! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése