2016. szeptember 11., vasárnap

Rachel Hawkins: Spell Bound - Megbűvölve (Hex Hall #3)

Sziasztok!

Most egy olyan könyvről hozom a véleményemet, aminek az első két részéről nem készült semmilyen bejegyzés, de ezt most muszáj kiírnom magamból. És, hogy miért döntöttem így? Noss...

Figyelem, mivel ez egy befejező kötet, így erősen spoiler veszély van érvényben! Aki nem olvasta az első két részt, az ne olvasson tovább!




Fülszöveg

Sophie Mercer épp csak belenyugszik, hogy démonnak született, a Tanács máris elveszi tőle varázserejét.
Sophie most védtelen, magányos, és ráadásul a prodigiumokra vadászó Brannick amazonok jóindulatára szorul. Sophie legalábbis ezt hiszi, amíg érdekes felfedezést nem tesz: a Brannickok tudják, hogy háború közeleg, és azt állítják, hogy egyedül ő képes meggátolni a világvégét. Ám ebben a varázserejétől megfosztott Sophie nem olyan biztos. Főhősünkre újabb pokoli kalandok várnak. Vajon vissza tudja szerezni a varázserejét, még mielőtt késő lenne?




Véleményem

Kezdjük azzal, hogy mi az, ami tetszik benne, akkor talán nyugodtabban térhetek át arra, ami nem.

Nagyra tudtam értékelni az egyik új karaktert, méghozzá Torin-t. Torin a 16. századi, tükörbe zárt szellem, aki mindenfélét megjövendöl és olvas az ember gondolataiban (állítólag). A harmadik rész fénypontja egyértelműen ő volt. Őt pont nem érdekli semmi, ezért is viselkedik minden helyzetben érdektelenül. A legviccesebb karakter is ő volt, és ez egész sokat elmond a könyvről, hisz alig szerepel benne. Egyértelműen az ő részei voltak a kedvenceim, felüdülés volt a megjelenése minden esetben.

Az alapötlet minden író polcán megtalálható, nekem még is tetszett. Sophie eltalál a Brannick-okhoz, ahol kitalálják, hogy el kell menni a Pokolba a démonüvegért, ám ez bizonyos körülmények miatt megakadályozódik (éljen az angol nyelv!). Ezért az akadályért hatalmas nagy piros pont jár az írónőnek, hisz erre nem számítottam. Az egész trilógia alatt két dolog lepett meg engem a legjobban, az egyik Alice-szel volt kapcsolatos, a másik pedig ez. És három kötetről beszélünk, amikben elméletileg sok csavar van és engem csak kettő lepett meg. Koncentráljunk a jó dolgokra.

Amit még tudtam díjazni, az a humora. Bár sajnos Sophie-nak egyre gyengébb a humora. Nem, ez nem teljesen igaz. Én nagyon szeretem a szarkazmust és tudom is értékelni. De vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen csak nem szabad viccelni. Tetszettek Sophie beszólásai, de a legtöbb nagyon nem volt a helyén. És akiknek köszönheti a humorát a könyv az egyedül Sophie és Torin és most álljunk neki a rossz dolgoknak, mert csak annyi pozitívumot tudtam felhozni a könyv mentségére, amiért ilyen rossz.

Nos, igen, tetszik az alapötlet, de az egész olyan, mintha az írónő először felírta volna vázlatpontokban az ötletét, és ez annyira megtetszett neki, hogy ezeket pár mondattal kiegészítette és már vitték is a nyomdába. Annyira sok minden történik a könyvben olyan kevés idő leforgása alatt, hogy az már művészet. Fanfiction-nek ez még oké, hisz egy ember próbálkozik az írással, de ez már nagyon nem fanfiction, illik komolyabba venni ilyenkor az írást.

Ebből adódóan semmi sincs rendesen kifejtve. Az Árnyék és csontban már leírtam az én szempontjaimat a leírásokkal kapcsolatban, szóval az már ismerhető. Itt viszont semmi sincs. A leírás pokoli kevés, a cselekmény pedig ezzel párhuzamosan alig van kifejtve. Ahogy fentebb is írtam, nagyon sok minden történik ezalatt a kevesebb, mint 300 oldal alatt és egyiket sem sikerült rendesen kifejteni, pedig mennyi lehetőség volt bennük! Torin karakteréből rengeteg mindent ki lehetett volna hozni, nagyon sok mindent fel is hoznak őt illetően, de mindegyik csak lóg a levegőben. A Pokol maga is nagyon érdekes, átéltek néhány szörnyűséget odalent hőseink és alig hatotta meg őket. Makk egészségesen jöttek ki onnan, senkit nem ráztak meg. Valamint, ami kifele jövet történt szintén rengeteg lehetőséget adott, hogy a végét rendesen megcsavarja, de még ez sem történt meg.

Aztán ott vannak még a karakterek. Senki nem lépett ki a feladatköréből. Archer feladata az volt hogy szerelmes legyen Sophie-ba, így mást sem csinált, csak viccelődött Sophie-val, meg akarta csókolni és utalgatott néha a szexre is. Kihagytam valamit? Nem. Cal feladata szintén az volt, hogy szerelmes legyen Sophie-ba és nagyon ő sem lépett ki a szerepéből. Sophie feladata.... mindjárt rátérek arra is. Lara Casnoff-nak gonosznak kellett lennie, ugyanúgy, ahogy Mrs Casnoff-nak. A Brannick-oknak félniük kellett a varázslényektől, úgy , hogy ők maguk is varázslények és ezt is tették. Meg próbálták őket megölni, de nagyon bénák voltak. Jézusom, de gyengék. És tőlük félnek a varázslények. (Ha már itt tartunk, honnan jöttek a szőrök? Ők a prodigiumok, de hogy miért nevezte így el Izzy, az soha nem volt megmagyarázva.) Elodie... nem, ő sem lépett ki. Ő azt csinálta, amit eddig is: idegesítette Sophie-t, de közben segített neki és még keresztbe is tett neki, hogy bosszút állhasson. Nem okozott csalódást. Sophie szüleinek pedig szeretniük kellett egymást, de ezt olyan szinten csinálták, hogy közben elfelejtkeztek a gyerekükről. Vagy az író róluk. Nem tudom, de idegesített a semmilyenségük.

Az utolsó nem spoileres következik, utána csak az lesz. Ezek pedig a Brannick-ok. Sophie megérkezik hozzájuk, teljesen tropa, orvosok szerint is aludnia kéne, erre mit mond a fő-Brannick? Menjen ki járőrözni. Oké. És miért? Mert 18 év alatti. Most tisztázzuk, hogy nem tartom inkompetensnek a 18 év alattiakat, nem itt van a kibukásom oka. Azért vagyok kibukva, mert a 18 év alattiakat küldik ki járőrözni, akiknek egy felnőtthöz képest teljesen tapasztalatlanok. A lakásban gyakorolgattak és ennyi. Nem baj, vigyázzanak ők a birtokra. A felnőttek pedig addig meg elmentek aludni, hogy reggelre ne legyenek karikásaik a szemeik és szépek legyenek egy kis vámpírgyilkolászáshoz. Ez régen is így volt, akkor is a még semmit sem tudó fiatalok lettek kiküldve védeni az épületet. Totális védelem. Én nem tudom, ki hogy van vele, de én nagyon is védve érzem magam. De halálosan komolyan. Amint megszületik az első gyerekem és megtanul járni, kiküldöm a ház elé, hogy védje a lakást. De legfőképpen engem.

Oké, kimennek járőrözni. És miből állt az egész? Megjelent egy farkas, akit a Sophie-ba bújt Elodie űzött el (max negyedóra telt el a járőrözésből), majd visszamennek, mint akik jól végezték a dolgukat.

De így kábé semminek nincs értelme a legutolsó két pontból. Vagy úgy az egész regényből.  
És akkor itt áttérünk a spoileres részre. 

Kezdjük ott, hogy hogy nem vette észre Sophie soha, hogy az anyja festi a haját? Az teljesen pké lenne, ha 8 évesen nem veszi észre, de ő 17 éves. Azért a hajfestés nem olyan dolog, ami két másodperc alatt megtörténik, és nem lesz látható nyoma. Pár hét után már elkezd látszódni a tövénél az eredeti színe és azért az olyan eltéréseknél, mint a vörös és a fekete, igen csak észrevehető. Jaj, az még nagyon tetszett Sophie anyjánál, hogy amint megtudta, hogy a férje egy démon, lelécelt, és nem érdekelte az együtt töltött egy év, ami alatt semmit nem vett észre és halálosan egymásba szerettek. Imádom a hülyeségeket. :D

Nos, Mrs Casnoff, Sophie, Cal és a végkifejlet. Hol kezdjem. Mrs Casnoff.
Mrs Casnoff teljesen érthetetlen volt. Először felragyogott benne az, hogy Sophie-val megváltozhat minden, hogy ő lesz a tökéletes házi démonkedvencük. A regény többi részében egy szobanövény funkcióival megegyező módon csak bámult ki a semmibe és nem is foglalkoztunk vele. A végén pedig meggondolja magát, és magával rántja a testvérét a halálba. 

Mindenkinek megvan a szerepe, Cal-nak is, ahogy fentebb említettem. Olyannyira szereti Sophie-t, hogy meg is hal érte. A probléma csak az, hogy már az elejétől lehetett ezt tudni, hisz látszott rajta, hogy tényleg szereti, és ne legyen túl szomorú a története, összehozzák Elodie-val. Mert mindig, mindenkinek össze kell jönnie valakivel. Szeretem a YA irodalmat, de ezen valahogyan megpróbálhatnának dolgozni. A harmadik személy nem hal meg, és nem is jön össze mással, szimplán csak emészti a dolog, hogy nem vele jött össze élete szerelme (17 évesen élete szerelme, jó vicc). Csak egyszer olvasnék ilyet. 

Sophie és a végkifejlet. Oké, öt másodperc alatt le kellett zajlania a harcnak, amit Sophie talált ki (ott van rengeteg stratéga, az apja is, aki vezető volt és egy 17 éves lány mondja meg, hogy mi legyen a terv), és mivel ő az egyetlen démon a közelben, akit csak két másodperc erejéig tudtak irányítani, ő mondja ki a varázslatot. Oké, legyen. De mi az, hogy a prodigium Tanács igazgatói székét neki adják? Egy 17 éves lánynak? Bocsánat, itt most mondhatom, hogy egy tizenhét éves kislánynak! Köszönöm istenem, hogy nem vagyok prodigium, mert halott lennék. Vagy megölném magam, vagy A szem végezne velem. 

Szereplők

Jobban kifejteni őket nem tudom, mert nincs mit. Tisztán sablon karakterek mind, akik egy tulajdonsággal rendelkeznek és az általában a Sophie-tól való függés. Torin az egyedüli karakter, akit megszerettem, de  még ez is elég erős túlzás. Üde színfolt volt ebben a szürke kavalkádban. A Szürke számtalan árnyalata. 

Összegzés

Anno ebook formátumban kezdtem neki, mert tudtam, hogy kizárt, hogy én ezért pénzt adjak ki. Gondolkoztam rajta, hogy talán a befejező kötet talán eléri nálam, hogy mégis csak megvegyem a trilógiát. Most már azt mondom, hogy örülök, hogy nem költöttem ezért egy fityinget sem. Az első rész még teljesen jó volt, tényleg szórakoztatott. A második is egész jó volt, bár másra sem emlékszem, mint Sophie folyamatos nyavalygására. A harmadik rész pedig... borzalmas. És jön egy spin-off is, amiben Izzy lesz a főszereplő. Nem tudom, ki hogy van vele, de én inkább a Brannick-ok történelméről olvasnék, Torinnal a főszerepben. Annyi történetet lehetne vele kapcsolatban megírni, hisz rengeteg mindent átélt. Igazi kalandokban lehetne része az olvasónak az ő történeteivel, de nem, egy 12 éves kislánynak a kalandjait kell követni, ahogy nyomoz a nővére eltűnése ügyében. Unalmas. 
Történet : 2/5 - Jó lenne a történet, plusz 200 oldallal megtoldva, de még az is kevés lenne. Rengeteg mindent akart az író megírni, sajnos, nagyon röviden. Valamit ki kellett volna vennie. Mondjuk a Brannick-okat. Tényleg, semmit nem adtak a történethez. Semmit nem csináltak. Miért voltak benne?
Szereplők : 1/5 - MIÉRT VOLTAK BENNE A BRANNICK-OK??? Amúgy meg sablon karakter mind, örüljenek az egy csillagnak és áldassék Torin neve. 
Borító : 2/5 - De csak mert tetszik a koncepció, amúgy még mindig borzalmas, és nem szeretem, ha ember van a borítón. Kivételek vannak, amik szerintem láthatóak is lesznek a blogon. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése