Közel egy hónapja volt az utolsó blogbejegyzésem, amit röstellek. Az okot most nem fejtem ki (és nem is fogom), maradjunk annyiban, hogy nehéz időszak volt ez az egy hónap.
Viszont, hogy valami vidám dologról legyen szó a kis kénszerszünet után, úgy döntöttem, hogy visszatérésnek sook-sook könyvet mutatok be nektek, amiket augusztus 31-én hoztam magammal fel Budapestre, iskolakezdésre.
Annyi könyvet hoztam fel, hogy azt sem tudom, hol kezdjem. Kezdem alulról.
Ami nagyon egyértelmű volt számomra, hogy magammal hozok, az Victori Aveyard: Üvegkardja volt. Ezer éve el szeretném olvasni, és mióta megvan, kínszenvedés volt, hogy nem nyúlhatok hozzá. Tudniillik, Molyon egy olyan kihívást akartam gyorsan teljesíteni, aminél 2016. január 1. előtt beszerzett könyveket kellett elolvasnom. Nost, ezt meg júniusban szereztem be. 2016-ban. Szóval muszáj volt csúsztatnom. De most!
Magammal kellett hoznom az egyik Könyvhetes beszerzésemet is, méghozzá Amy Ewing-től Az ékkőt. Beleolvastam... a végébe -most komolyan, hova máshova?- és idegállapotba kerültem, amiért még nem kezdtem neki.
Sarah J. Maas: Heir of Fire - A tűz örököse nyilvánvaló okokból kifolyólag velem jött. Bármiféle kérdés nélkül. Most komolyan. Ki hagyná magára Celaena-ékat? Oké, én Chaol-t simán, pláne azok után, amiket olvastam róla erre a kötetre vonatkozóan ÉS egy idézet alapján, de na. Jah, mellesleg muszáj olvasnom még Dorian-ről szóval jhaaa...
Összesen öt Könyvhetes könyvet hoztam magammal, Az ékkőn kívül még a Hó, mint hamu is belecsusszant a dobozba Sara Raasch-tól. Ezt a könyvet egyszer már elkezdtem, méghozzá a Könyvhétről hazafelé. Volt egy negyed óra néma csend, amikor az úton mindenki olvasott, meg zenét hallgatott, aztán megint rázendítettünk a hülyeségre és lehetetlen volt olvasni. Az alapján az egy fejezet után egy nagyszerű történetet várok, egy belevaló csajjal a főszerepben, akinek a szerelme vele egyenrangú. (Virágnyelven ez azt jelenti, hogy olvasni akarom már.)
Az Üresek városát ugyebár nem is olyan régen fejeztem be, Ransom Riggs trilógiájának a befejező részét, a Lelkek könyvtárát pedig augusztusban sikerült kikunyerálnom anyumtól - ez van akkor, ha az összes pénzedet BookDepo-n szórod el. Ne tegyétek! Nem jó dolog. Azt hiszem. De lehet, még is jó. Nekem jó. Szóval, a jó hír az, hogy miután megkaptam a könyvet, megmutattam anyumnak a képeket belőle, majd hazaérve az otthoniakból is megmutattam és felkeltette az érdeklődését a könyv. Valószínűleg majd el is olvassa, holott nem szereti a fantasy-t (kivéve a Harry Potter-t. De azt nagyon.)
Marissa Meyer: Scarlet-jére ugyanazok a dolgok vonatkoznak, mint az Üvegkardra. Ez sem olyan régóta van meg, de azóta kínoz, hogy vegyem elő és olvassam tovább. Viszont ezzel a könyvvel kicsit dilemmában vagyok. Úgy néz ki, hogy a kiadó nem fogja folytatni, és nem tudni, hogy át tudja-e venni másik kiadó a jogokat. Lehet, kénytelen leszek angolul folytatni. Annyira nem akarom angolul. :'(
Az éhezők viadalával, mondhatni, párhuzamosan olvastam a Beavatott trilógiát, amivel kicsit megakadtam, hiába van meg a harmadik kötet is. Egyszerűen soha nem volt kedvem elővenni, amikor elő is vettem, úgy éreztem, mintha fegyvert fognának a fejemhez. Na, de most! Majd most elolvasom, és nem érdekel, hogy elspoilerezték nekem. (Igazából nem mondták el, csak kikövetkeztettem azokból, amiket mondtak róla. Higgyétek el, így is borzalmas.) Lassan végre kézbe veszem Veronica Roth befejező trilógiájának a harmadik részét, A hűségest is. Végre, még egy befejezett trilógia. *w*
Brandon Sanderson-t az Elantris-szal ismertem meg és azzal is szerettem meg a munkásságát. Ezért is csomagoltam be egy Könyvfesztes szerzeményemet is, méghozzá a Ködszerzet - A végső birodalmat. Nagyon izgulok ezért a könyvért, mert ez állítólag sokkal jobb, mint az Elantris, jobban is szeretik, és emiatt a könyv miatt rajong Katytastic is Brandon Sanderson-ért. Hát, sok szerencsét nekem.
A Könyvhetes termések közül maradt kettő, amiket egybe fogok bemutatni, hisz még is csak egy azon sorozatból származnak. Jonathan Stroud nevét még 10-12 éves korom között ismertem meg, amikor is a könyvtárból kihoztam A szamarkandi amulettet. Az egész történetből semmire nem emlékszem! Csak arra, hogy imádtam, mint a fene, a vége valamennyire megmaradt és azt tudom, hogy Bartimaeus-nak köszönhetően szerettem meg a tapló karaktereket. Tényleg, ő a világ legjobb karaktere. Így történt meg az, hogy magammal hoztam A szamarkandi amulettet és A gólem szemét is. Muszáj. Egyszerűen csak muszáj. Most gondolkoztam el azon, hogy mi lenne, ha eltiltanának az olvasástól. Hát, az valakinek nagyon nem lenne kellemes.
Valamint színező könyvnek elhoztam a Kincses óceánt. (Amúgy miért hívják ezt Kincses óceánnak, amikor az eredeti címe Lost ocean? Imádom az ilyeneket - semmi értelme az átfordításnak, de azért hadd szóljon!) Most már csak ceruzákat kell hozzá vennem, mert az otthoniakat nem hozom fel. Azok az otthonihoz kellenek, én meg nem fogok állandó jelleggel megszakadni két nyavaályas színező miatt.
Ééés ennyi volt a magyar nyelvű szektor. Most jöjjenek az angol nyelvűek.
Hát persze, hogy...
... velem kellett jönnie a The Wrath & the Dawn-nak is Renée Ahdieh-től (köszönöm, istenem, hogy nem vlog csatornám van!). Ha azért nem is, hogy a közel jövőben elolvassam, de azért mert csodaszép borítója van. A lapjait pedig még mindig imádom.
... nem hagyhattam otthon Cassandra Clare új könyvét sem, a Lady Midnight-ot! Elolvastam a sample-jét és gyerekek, agybajt kaptam. Mi az istent tökölök én a Passanger-rel? Ezt kéne végre elolvasnom! Nagyon egyszerű a nyelvezete, Emma karakterét két fejezet alatt jobban megszerettem, mint amennyire eddig szerettem (és ez nagyon nehéz meló volt, hisz már a Mennyei tűz városa alatt is imádtam, és tudtam, hogy nagy arc lesz a kiscsaj). A kisfiúra kíváncsi leszek, remélem, jelentős szerepet kap majd a későbbiekben, ha az apja ennyire óvta az Árnyvadászoktól. Esetleg...
... V. E. Schwab: A Darker Shade of Magic sem szabadulhatott meg tőlem. Nem tudom, melyiket fogom előbb elkezdeni, ezt vagy a Lady Midnight-ot. A sample alapján a főhősben nekem egy ilyen mindenre szarok karakter köszön vissza, amit nagyon imádok. És valljuk be, gyönyörű a borítója. Szerintem az egyik kedvencem is lett. Az angol is szép, meg az amerikai is, bár nekem az amerikai van meg.
... az An Ember in the Ashes nagyon kíváncsivá tett. Itt is csak sample-t olvastam még (mint az összes, itt felvonultatott könyv esetében), de nagyon megtetszett Sabaa Tahir írása. Itt is azt bánom nagyon, hogy még nem kezdtem neki. Bár nekem valamiért kicsit Legendás meg még valamilyen, amire nem tudtam rájönni (még!), de nagyon tetszik.
... muszáj volt magammal hoznom a Half-Blood-ot is J. L. Armentrout-tól! Eddig három sorozatból olvastam tőle (A Gabmle-fivérek, Luxen, Wait for you), és háromból kettő tetszett is. Csak a Wait for you nem. De az nagyon nem. Úgy is mondhatnám, hogy év csalódása lett az a könyv. Viszont a másik kettőt tényleg szeretem, ezért megéri a próbálkozás a Half-Blood-dal, meg majd a későbbiekben a White Hot Kiss-szel. Igen, azt is el akarom majdan olvasni, valamikor. Oh, és ez az egyetlen egy olyan könyv van (a Passanger mellett), aminél nem olvastam sample-t. Nem tudom, miért.
... nem hiányozhat erről a listáról Sarah J. Maas másik nagy sikerű sorozatának az első része, az A Court of Thorns and Roses sem. Ettől egy kicsit félek, nekem kicsit nehezebbek voltak a szavak, de nem érdekel. Sample alapján gyönyörű szépen ír Sarah J. Maas és valószínűleg jobban is fogom kedvelni ezt a sorozatát, mint az Üvegtrónt (meglepő, mi? Én is meglepődtem). Főleg, ha Feyre testvérei és az apja is kevesebbet fognak szerepelni. Mondjuk úúúgy semennyire. Nem értem, hogy nem buggyant meg mellettük Feyre, jönne egy jó kis zombi apokalipszis, és az elsők között szerepelnének a halottak listáján.
Szegény Passanger-t húrcibálóm magammal mindenhová, de egyszerűen nem fekszik nekem. Az a baj, hogy még magyarul sem konyítok a zenei és a hegymászós szakszavakhoz és az első két fejezet csak ezekkel volt tele, így elakadtam. Szeretném továbbolvasni, mert belelapozva azt láttam, hogy érthető a többi rész, de nah. Majd megoldjuk.
Három könyvet kihagytam a magyar szekcióból. Ugyanis ezek mindegyikét augusztus 31-én hozta fel, viszont két nappal később én hazautaztam és újabb három könyvet hoztam fel, és vittem haza kettőt.
Eredetileg a Mara Dyer eszmélése is fent volt velem, de azt elolvastam a hazafele úton és nem is hoztam vissza, mert minek. Amanda Stevens regényét, az Örök kísértést a Mara Dyer könyv után kezdtem el olvasnia a vonaton, de amikor tegnap visszajöttem, nem találtam sehol, így azt se tudtam visszahozni, pedig azt szerettem volna folytatni.
Helyette egy másik Brandon Sanderson regényt dobtam a kézitáskámba, méghozzá az Acélszívet. Így most egy Brandon Sanderson regény sincs otthon. Van három, ebből kettő nálam, egy meg barátnőmnél. Jesszus. :D Szóval, azt a vonaton el is kezdtem olvasni és nem tudom, miért, de én David-et folyamatosan úgy képzelem el, mint Percy Jackson-t az első filmből. Ilyen kis bamba, cui, kisfiúnak. Pedig nagyon nem olyan a karaktere. De nem megy máshogy. Az alapötlet eddig nem rossz, tetszik, de ez a név... Acélszív. Jézusom, de megijedtem. :D
Nem tudom, hogy az első körben miért nem raktam bele a dobozba, de most beraktam a bőröndömbe. Marie Rutkoski könyvét, a Nyertes átkát már jó ideje el akartam olvasni, csak nem tudtam, hogy lesz belőle magyar fordítás. Angolul akartam megszerezni, aztán jött a hír, én meg 144-ként vettem meg magyarul a Könyvhéten. Jah, igen, ez is Könyvhetes. :D Csak azért nem számoltam bele, mert nem akkor hoztam fel, mint a többit. Annyi jó könyvet hoztam magammal, hogy azt se tudom, melyiknek álljak neki először! Vagy még is csak?
Egy kihívás során a Molyon kiválasztották nekem olvasásra Aldous Huxley világhíres remekművét, a Szép új világot! Még szép, hogy ez lesz a következő olvasmányom! És nem azért, mert ezt választották ki nekem, hanem mert ezer éve vadászom ezt a könyvet, Könyvhéten is meg akartam venni, de nem volt kapható, az Alexandra akciójában pedig az utolsó darabot vittem el. A világegyetem üzent, hogy ezt a könyvet el. Kell. Olvasnom. Én pedig nem szórakozok a világegyetemmel, ha azt mondja, ezt olvassam, akkor ezt olvasom.
Ez volt az én kis gyorstalpalóm azon könyvekből, amiket magammal hoztam. Ez összesen 22 könyv. És gondoljunk bele abba, hogy nem említettem a japán nyelvkönyveket. Egyiket sem.
 |
| Mert annyira gyönyörű szép! Ezek voltak először be-, és kipakolva. Vajon, miért. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése