Locskai Dénes: Kísértetkastély - A kezdet

Sziasztok!

Olyan még soha nem voltam, hogy nem az olvasói válság miatt nem olvastam hetekig, hanem időhiány miatt. Márpedig most ez lépett elő nálam, január 2-án elolvastam egy nagyon vékony könyvet, majd utána jöttek az elintézendő dolgok, illetve néhány komoly személyes probléma, ami miatt semmit nem tudtam elolvasni. Épp ezért csoda, hogy Locskai Dénes könyvét egy nap alatt sikerült végigolvasni lassú olvasói tehetségem ellenére is.

~○~ Fülszöveg ~○~

Egy esős nyári délutánon a Franklin család vakációra indul. Az utazás azonban nem indul szerencsésen. Véletlen események folytán egy elhagyatottnak látszó kastélyban találják magukat. Hamar rájönnek, hogy nincsenek egyedül, de menekülni már túl késő. Az ekkor még csak 12 éves Jennifer ugyan túléli a borzalmakat, de elveszti az emlékezetét. Egy kedves család fogadja örökbe, akik saját gyermekükként nevelik fel. Azonban a múlt árnyai nem hagynak békét a lánynak. 10 évvel később rémálmok kezdik gyötörni, melyekben egy kastélyról, egy családról és egy tőle segítséget kérő kisfiúról álmodik. Nem hagyják nyugodni a történtek, ezért nyomozni kezd, s kideríti, hogy a kisfiú valójában az ő testvére, de már évekkel ezelőtt meghalt; a család pedig az ő családja volt, de emlékei még ennek ellenére sem tértek vissza. Úgy dönt, felkeresi a kastélyt, hogy kideríthesse mi is történt valójában, de egyedül nem mer odamerészkedni, ezért csellel magával viszi néhány barátját.

Jennifer hamarosan rájön, hogy óriási hibát követett el, a kastélyban ugyanis elszabadul a pokol. Minden képzeletet felülmúló események veszik kezdetüket és úgy tűnik, hogy csak Jennifer oldhatja meg a rejtélyt; azonban ő maga sem tudja, mi köze lehet a 17. századig visszanyúló eseményekhez. Vajon sikerül kiderítenie az igazságot, mielőtt már túl késő lenne? Az idő fogy, a gyilkosságok folytatódnak, Jennifer pedig újabb és újabb rejtélybe botlik…

~○~ Véleményem ~○~ 

A könyv hatalmas nagy pozitívuma az, hogy gyorsan lehet vele haladni. Nagyon olvastatja magát és egyszer csak azt veszed észre, hogy már több tíz oldalt elolvastál már. Ebben nagy segítség a rövid fejezetek is, amik személyes kedvenceim. A rövidekkel amúgy is gyorsabban lehet haladni. 

A másik nagy kedvencem a kastély volt. Ahogy azt már a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinél is említettem, engem nagyon érdekelnek az ilyen rég elhagyatott épületek és azok felkutatása. Ez itt sem volt másképp. Bár maga a kutakodás - érthető okokból kifolyólag - kevesebb volt, azért a titkos folyosók, meg amiket találtak valamelyest kárpótoltak érte. 

Valamint amit még kell említenem: nagyon sokszor azt olvastam horror ajánlásánál, hogy a Vérvörös Annát, mint egy remek és ijesztő horrort nagyon ajánlják, mert hú, meg haa, meg takaróba bújva tudták csak végig olvasni. Aki félt Anna történetétől, nem elrettentésként, de inkább ne olvassák el ezt a könyvet. Mérföldekkel jobban jelen vannak a horror elemek, és annak ellenére, hogy kaszabolós horror, amiért jómagam nem rajongok, azért én is elgondolkodtam, hogy biztosan most (este) kéne-e ezt olvasnom. 

És akkor most jöjjön néhány negatívum is, hiszen azokat is lehet benne találni. 

Számomra semmi nem derül ki a könyvből. Azt megtudjuk, hogy a kastély mikor épült és kicsoda által, Jennifer-nek a kastélyhoz fűződő múltját pedig csak sejthetjük, viszont van egy karakter, aki így beúszik, hogy amúgy én is itt vagyok, eltűnik és többet nem is hallunk róla. Pedig nem kicsit fontos szereplő és nem ártott volna kicsit jobban bemutatni. Bár ha abból indulok ki, hogy a könyv alcíme A kezdet, remélem, várható folytatása, amiben jobban kifejtik ezt. 

A másik nagy negatívum, az az, hogy este is tudtam olvasni. Nagyon durván ijedős vagyok, Stephen King: A ragyogástól a mai napig rémálmaim vannak és fürdés közben mindig hátranézek, pedig 3 éve annak, hogy olvastam. Itt is működött volna az egész, de a félelem egy percre sem állt le, beállt alaphangulatnak, ami az egész könyvön rajta ül. Kivéve azt az aprócska részt, amikor Jennifer még a nevelőszüleivel van. Amint belépnek a kastélyba, újra csak félelem, ami a végére érzéketlenné tett és ha valakivel együtt olvastam volna, még fogadtam is volna az illetővel, hogy ki hal meg és hogyan. Igen, borzalmas halálok voltak, TV-nél valószínűleg félre is nézek, az elején még próbáltam is elkapni a fejem, de a végére elértem a meglepetés szintjére és az újabb és újabb kínzások után 'nahát!' meg 'azta!' felkiáltásokkal lapoztam tovább. 

És az utolsó negatívum az nem más, mint az, hogy ebben a bejegyzésben nem lesznek külön kifejtve a szereplőkről alkotott véleményem. Amennyire rövid, annyira sok karakterrel operál a történet. A kastélyban vannak húszan, a négy halott Franklin, Barbara és David meg a kastély lakói. A könyv 180 oldal, ennyi idő alatt ennyi karaktert nem lehet kifejteni. Talán Brad és Jennifer anyja voltak az egyetlenek, akiket nem szerettem, Harry és Jennifer apja pedig azok, akiket szerettem, talán tiszteltem is. Mindenki más, köztük a főszereplő is teljesen érdektelen volt számomra. 

~○~ Összegzés ~○~

Amikor elkezdtem olvasni, elkapott A ragyogás hangulata, köszönhetően Jennifer anyjának. Ott is utáltam Jack feleségét és imádtam Jack-et, ahogyan itt sem szerettem Jennifer anyját, és szerettem az apját. Barátnőméknél voltam ezeken a részeken és noszogatott, hogy ne olvassam végig, mert látja, hogy mennyire nem tetszik. (Konkrétan az anyja minden mondata után hajítottam félre a könyvet és kezdtem el érthetetlen hangokat kiadni magamból.) Szerencsére nem hallgattam rá, és végigvittem, habár az már most látszik, hogy nem lesz idei nagy kedvenc. A pozitív olvasások között viszont ott lesz.  

Történet : 3,5/5 - Túl rövid, folyamatos a félelem, nagyon kevés dolog van kifejtve, megmagyarázva. 

Szereplők : 2,5/5 - Túl sok a karakter, és időhiány miatt senki nincs kifejtve, senkiért nem tudunk izgulni, hogy túlélje. 

Borító : 1/5 - Na nem, ez borzalmas. A kastélyért jár konkrétan az az egy csillag, de a többit cserélném. Először is, a cím nem olvasható ki rendesen. Meg amúgy is úgy néz ki, mintha paint-tel csinálták volna meg az egészet. Remélem, átesik egyszer egy borítócserén, kevés ennél rosszabb borítót tudnék elképzelni hozzá.