2013. november 14. óta vagyok a moly.hu tagja, azóta rendszeresen is használom, ami az olvasmánylistát jelenti. 2014. augusztus elején, talán hamarabb a kívánságlistámra felkerült egy olyan könyv, amit akárhol kerestem, sehol nem volt meg. Majdnem két év és egy Könyvfeszt kellett ahhoz, hogy megszerezzem. Rengeteget álmodoztam róla, milyen lehet pusztán kézbe fogni, simogatni, lapozni, ölelgetni, olvasni, sokszor fel is adtam, hogy az enyém legyen. De. A sors rámmosolygott, amikor is a 2016-os Könyvfeszten a Delta Vision standjáról ragyogó fény vakította el szemeimet az egyik polcról. Értetlenül fordultam oda és aztán megláttam Őt. Másfél évnyi várakozás és keresés után végre megleltem! Végre az enyém!
Fülszöveg
És bárki elantrisivá válhatott.
A változás véletlen szerűen csapott le, és akárkit elragadhatott: koldust, nemest, mesterembert és katonát egyaránt. A kiválasztott élete megváltozott: maga mögött hagyta világi múltját és Elantrisba költözött, ahol bőségben és bölcsességben uralkodhatott, alattvalók hódalától övezve –egy örökkévalóságon át.
Az örökkévalóság azonban tíz éve véget ért.
Vélemény
A nyálzás ennyi volt. Nem lesz több és nem azért, mert ne lenne nagyszerű a könyv. Az utóbbi időben ez az egyik legjobb fantasy, amit olvastam. A történet magával ragadó, a karakterek már túlontúl hitelesek, a cselekmény ellen nem tudsz mit csinálni, sodródsz az árral és nem tudod letenni a könyvet. Falva a sorokat, te magad is úgy érezheted, hogy részese vagy a könyvnek, te is ott próbálsz egy új társadalmat felépíteni Raódennel, próbálod letaszítani Iádon királyt a trónjától Saréné hercegnővel, vagy esetleg szüntelen azon jár az eszed, hogy hogyan tudnál megszabadulni a fontoskodó és idegesítő Dilaf-fal, hogy meglásd, mi lesz Hrathen tervének a végeredménye.
A történet három szálon fut, így kapunk szépen három főhőst is.
A legelső fejezetben megismerjük Raódent, akit épp akkor kap el a saód. Mivel mindenkit, akin látszanak az elantrisi jelek, bezárták az egykori istenek városába, a herceggel sem tehetnek másképp. Az éj leple alatt beviszik az elátkozott helyre és hírét adják a herceg halálának.
Raóden pusztán egy kosarat kapott, benne némi étellel. Semmit nem tudtak a városról, így meglepődve és megijedve kezd el rohanni az egyik irányba, amikor is, egy banda üldözőbe veszi. A lábujját beveri, az élelmét elveszik és egy értelmes, beszédre alkalmassal férfival is találkozik, Galladonnal. Az idős duladeli férfi elmeséli elátkozott elantrisi helyzetét: ha nem eszik, nem hal éhen; ha leesik valahonnan, nem hal meg; történjék szinte bármi, nem hal meg; ám mindez nem marad fájdalom nélkül. A legkisebb horzsolás fájdalma is egy életen át követni fogja. És habár nem halnak éhen, éhséget, őrületbe kergető éhséget éreznek. Raóden ezt kihasználva ajánlatot tesz Galladonnak, aki így társául szegődik 30 napra.
Ezután megismerjük Saréné hercegnőt és az ő szeónját, Asét. Saréné Teód hercegnője, aki az aréloni Raóden herceg jegyeseként utazott a távoli országba, egy politikai esküvő lebonyolítására. Ám hírül kapja, hogy jegyese egyik pillanatról a másikra meghalt. Az aréloni király előrelátó volt, így az előre megírt házassági szerződés azon pontja szerint, amelyben a fiatalok közül valamelyik meghal, a házasság úgy is érvényes, Saréné a hajóról mindenféle szertartás nélküli özvegyként hagyja el a hajóját. A helyzetnek nagyon nem örül, és elkezdi gyanúsnak véli a királyt. Egy gondolat kezd el megfogalmazódni benne: mi van akkor, ha az ifjú herceget nem betegség vitte el, hanem gyilkosság áldozata lett? Első számú gyanúsítottja pedig nem más, mint elhunyt vőlegénye apja, Iádon király.
Nagyjából ekkor érkezik be egy újabb hajó, ám ezúttal Fjordellből: a vjürn parancsára Hrathen gjorn elutazott Arélonba. Mindössze három hónapja van arra, hogy a pogány, korathi hívő aréloniakat megtérítse az igaz hitre, a su-derethre. Ha nem tudja teljesíteni feladatát, a vjürn elküldi embereit, hogy öljék meg az ország teljes lakosságát. Utazásakor terve is megszületett: előző feladatát véres polgárháborúval végezte el, itt viszont másképp lesz. Nyugodt és vérmentes térítés lesz, ahol senkinek nem esik baja.
Mivel nagyon imádtam a történetet, és egyszerűen még mindig sírhatnékom van, amikor rágondolok, említeném csak a könyv negatív dolgait. Arról értelmesebben tudok beszélni. :D
Kezdjük ott, hogy semmit nem tudsz. Olvasod, olvasod, de 50 oldalán után még mindig ott vagy, hogy ahha. És akkor MIVAN? Szeretem, ha egy történetnek megvannak a saját szavai, de azért valahol még az elején illik elmagyarázni a jelentésüket. 50 oldal után még mindig csak azt tudtam mondani: vjürn=pápa, gjorn=egyedül a vjürnnek felel, a katolikus vallásban a püspöki ranglétrán lenne. A saód jelenti az átalakulást, a reód pedig a büntetést, ami az elantrisiak jelenlegi helyzetét adja. Ez csak egy-két kifejezés volt, amiket sikerült értelmezni. Szerencsére, a végére teljesen megértettem a legtöbbet, csak hát a hétköznapi szókincsembe is beivódott egy-kettő, a többi meg folyamatosan a fejemben jár. :D Ezeken kívül akadt olyan is, amit a történet végéig nem sikerült. Ez pedig erősen a valláshoz kötődik.
Az Elantris -mégha fiktív is, de- egy vallási könyv. Hat vallást lehet megkülönböztetni: van a su-keseg, a su-korath, a su-dereth, a dzsesszker, misztikumok (dzsesszkeri misztikumok?) és voltak tíz évvel ezelőtt Elantris lakosai. De lehet, ők a korath istenei voltak. Akkor most elmondom, mit tudtam meg a vallásokról több, mint 500 oldal alatt: a su-keseg, a su-korath és talán még a dzsesszker hívei Domíhoz imádkoznak ("Ídosz Domí!"), a derethiek Jaddethhez és nagyon radikálisok (akik nem az ő vallásukat vallja, azt meg kell ölni, Elantris maga a fertő, Elantris lakosait Jaddeth átkozta meg és van egy csavar, amit inkább nem lövök le), a misztikum hívői bárkit feláldoznak (pucéran), a dzsesszkeriek meg hulla lazák. De azt nem tudjuk, hogy születtek meg ezek a vallások; miért azok az isteneik, akik; milyen tanaik vannak (habár a derethiből túl sokat is kapunk ebből a szempontból. Határozottan nem lennék derethi); egyáltalán hogy alakult ki ez az egész. 12 évig tanultam egy katolikus iskolában (annak ellenére, hogy jómagam református vagyok), és nálam sikerült azt elérni, hogy szkeptikusan állok bármilyen vallási témához, és simán bele tudok kötni. De itt egyszerűen nem ismert semmi, hogy lehetetlen belekötni. Pedig próbálkoztam, csak hát sikertelen lett. Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy előzmény kötetről lemaradtam volna, amiben csak a vallási témákat dolgozzák fel.
Ami még kicsit kibuktatott, az a rengeteg helyesírási hiba. Itt hiányzik egy betű, ott nem a jó név szerepel, amott rossz igét használnak, olyan régen hagytunk ki egy betűt! Gyorsan hagyjunk ki itt ötöt! Engem ezek alapból nem szoktak zavarni, nem veszem észre őket. De amikor minden betűre oda kell figyelni, mert fiktív szavak is jelen vannak be, akkor már nekem is feltűnő volt. Hrathen nevét rendszeresen Harthennek írták.
Valamint volt egy dolog, ami spoileres, úgyhogy senki ne olvassa ezt el, aki nem olvasta a könyvet!
Megtudjuk ugyebár, hogy az aónok azért nem működnek, mert a térképen megjelent a Szakadék és ez új az aónoknak. Valamint Raóden arra is rájön, hogy valami köze van a raó (=szellem, lélek) aónnak a reódhoz. Majd miután ő is a hoédhoz csatlakozik, Galladon és Karatá megindulnak, hogy teljesítsék esküjüket, és a tóba dobják Raódent. Raóden közben rájön a titokra, hogy mi történt és kimászva a tóból, elkezd rohanni és egy botot húz maga után. Egyszerűen nincs leírva sehol, hogy mire jött rá, mit kellett javítani, vagy mi az isten.
De ami a legjobban idegesít a könyvvel kapcsolatban, az az a tény, hogy Sanderson bácsi kitalálta, hogy lesz második része, és mikor fog megjelenni? 2020-ban! Úgyhogy közel sem biztos az a folytatás, holott nagyon nem záródott le ez a kötet.
De csakhogy egy nagy pozitívumot említsek a könyvről: én abban reménykedtem, hogy Elantris fénykoráról olvashatok majd és úgy jön el a végére a bukás, a teljes bukás. Elantris eltűnik a térképről. Így egy kicsit csalódott voltam, amikor az események tíz évvel a katasztrófát követően történnek. De úgy valahol az 50-100. oldalon már egyenesen imádtam. Kicsit féltem, hogy az elvárásaimnak nem fog megfelelni, de tökéletesen meg vagyok elégedve a történettel. Szívesen megismerném én is az összes aónt, én is szeretnék magamnak egy szeónt és én is szívesen élnék Elantrisban.
Szereplők
Raóden: Iádon király egy szem fia, akit elér a reód. Az apja szöges ellentéte: egy jóravaló ember, aki nem felejtette, honnan indultak, nem felejtette el Elantris szépségét, így oda bekerülve sem adja fel, hogy megismerje az istenek és városuk titkát. A népe teljes támogatásának örvendett, ifjú kora ellenére nagyon népszerű, karizmatikus, intelligens és mindenkivel szót ért. A politikában jártas, tudja, hogy kell egy népet buzdítani és bármit megtenne az övéiért. Hatalmas tudásszomjjal rendelkezik, aki legjobban talán a könyvekkel jön ki. Hamar feltalálja magát és nehéz az eszén túljárni. Szinte mindent kipróbál, amiben kihívást lát és amire kedvenc dulám határozottan kijelenti, hogy őrültség. Szerintem sehol a történelemben nem volt olyan jó király, mint amilyen ő lenne.
Saréné: Hogy fogalmazzak, hogy ne legyek bántó. Tudja magáról, hogy hercegnő, el is várja, hogy így viselkedjenek az irányába, mégis elkötelezettje a népének. Sarénén látszódnak az igazi különbségek Teód és Arélon között. Teódban a nőknek több joguk van, mernek olyan dolgokat is kipróbálni, amivel picit férfiasabbnak tűnnek (pl. vívás), jobban mernek politizálni. Saréné az elején még a buta kislányt játssza, az oka pedig egyszerű: az aréloni férfiak szerint ilyen egy igazi nő. Persze intelligenciája a nemesek között hamar megmutatkozik, hisz az igazi énjét senki nem tudja rendesen elfedni. Nagyon sokszor érett nőként viselkedik, de sajnos könnyen át tud csapni hisztis kislányba, ami azért baj, mert annyira jó a karaktere. Végre egy olyan hercegnő, aki nem várja, hogy megmentsék, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy mindkét népe túlélje a derethiek ármánykodását. Attól függetlenül, hogy ostoba mód tud hisztis kislány lenni, és tudja a makacs sértettet játszani, tényleg egy remek női karakter, csak meg kell barátkozni ezzel az oldalával is. Hasonlóan Raódenhez, ő sem most jött le a falvédőről. Ha egy terve kudarcba fullad, három másikat talál ki a helyére. Diplomata lévén ő leginkább a politikában érzi jól magát, és erről is olvas szívesen.
Hrathen: Ő azon személyek egyike, akik közvetlenül (szemtől szemben) kapják a parancsot a vjürntől. A feladata, hogy megtérítse Arélon lakóit, amit ezúttal nem karddal, hanem ésszel szeretne megoldani. Ő Saréné ellenfele jelenleg Kaéban, a fővárosban. Sosem tudnak teljesen a másik fölé kerekedni, valami jobbat mindig kitalálnak. A kezdetek kezdetén nem szerettem Hrathent, nagyon ellenszenvesnek találtam, majd fokozatosan, ahogy megismertem, kedveltem is meg. Hrathen személyiségében van egy nagyon fontos tényező, amire a könyv közepe felé/után valamivel az egyik korathi pap, Omín atya rá is kérdez és teljesen egyet kell értsek vele. Hrathent onnantól kezdve csak még inkább tisztelni tudtam. De persze nem mondom el, mi volt ez. :D
Galladon: Ő a dulák dulája, vérbeli duladeli. Vagyis nem. A dulák egy nagyon optimista népség, békések, könnyen kijönnek bárkivel. Ezzel szemben Galladon, az egyetlen dula elantrisi egy örök pesszimista. Amúgy rájöttem valamire vele kapcsolatban. Ha van valami ötleted, és nem tudod, hogy jó lenne-e megvalósítani, csak meg kell kérdezni Galladont: ha nemmel válaszol, akkor jó ötlet. Ha határozott nemmel, akkor jó ötlet. Ha pedig szenvedős, az az igazi, ízig-vérig pesszimista nemmel, akkor ennél jobb ötleted még soha az életben nem volt. Egy örökös zsörtölődő ember, akit mondhat, amit akar, örül annak, hogy barátjává fogadta az ifjú herceget. Habár őt nem érdekli Elantris, az aónok és úgy igazából semmi sem, még is ott van Raódennek és segíti mindenben, amiben csak tudja.
Iádon: Raóden herceg apja, aki Elantris bukása előtt az egyik legjobb kereskedő volt. Társadalmi rendszere pofon egyszerű: mindennek az alapja a pénz. Báró, gróf, fejedelm címeket lehetett tőle vásárolni, és aki nem tudta megtartani a vagyonát, vagy teszem azt, egy kisnemes anyagilag megelőzte, Iádon elvette tőle a címet és átadta másnak. Egy igazi szörnyeteg, aki a politikához semmit sem ért, de a pénzügyi, kereskedelmi dolgokban kiválóan gondolkozik. Igazi üzletember.
Összegzés
Nem azt kaptam, amit vártam, mégsem lett csalódás. Sőt, ha tényleg az én elképzelésem valósult volna meg, és Elantris fénykorát mutatja be, majd végleges pusztulását, feleannyira sem lett volna jó, mint azt, amit Sandersontól kaptam. A történetre azt tudom mondani, hogy leginkább tetszett, néhány elemmel, amit jobban ki lehetett volna fejteni, vagy esetleg egy függeléket hozzácsatolni, de nem volt élvezhetetlen. Teljesen magába szippantott a világ, a karakterekért lehetett izgulni és mindenkinek a boldog végért lehetett imádkozni. Kivéve Dilafért. Dilafért azért imádkoztam, hogy végre valaki ölje meg azt az Iádonnál is nagyobb szörnyeteget. Állítom, Hasfelmetsző Jack nagyobb ember barát volt, mint Dilaf.
Történet: 4,5/5 - A negatívumok felett sajnos nem tudok elsiklani néha kidobtak a történetből, de egy remek világ, remek történet, és kifogástalan történetvezetés.
Szereplők: 5/5 - Ennél realisztikusabb szereplőknél még sehol sem találkoztam. Mindenki olyan volt, amilyennek lennie kellett, nem voltak kilengései, a karakterfejlődések pedig szépen végbementek.
Borító: 5/5 - Annyira tetszik, hogy a két időt összerakták. A falon belül vagyunk, vagyis Elantrisban. A szeónok élnek, az aónok általi fények működnek, mégis két oda nem illő alak van a borítón. Vörös köpenyében Hrathen néz szigorú arccal az épületek felé, mellette -feltehetően- Saréné hercegnő. Nem gondoltam volna, hogy az említett falak ennyire magasak, de így látva, ez nagyon rémítő.
Legek
Kedvenc karakter: Raóden, Hrathen, Galladon, Saréné
Utált karakter: Diláf
Kedvenc jelenet: Az összes Raóden-Galladon jelenet, valamint az, amikor Saréné elhordja a sárga földig Iádon királyt. Legszebb jelenetek közül is az a legszebb.
Legkevésbé kedvelt jelenet: Amikor Saréné ostoba módján viselkedett Raódennel, akiről azt hitte, hogy Szellem a neve és hogy elnyom mindenkit.
Kedvenc idézetek:
– Borúlátás? – kérdezte felháborodottan, ahogy a herceg végigsurrant a sikátoron. – Borúlátás? Nálam? A dulák a legvidámabb, legkönnyedebb népség egész Opélonon! Csak jön egyik nap a másik után és mi… Szule?! Ne merj itt hagyni, amikor épp védekezek!
– Könyvek! – kiáltott lelkesen Raóden.– Nem lett volna szabad idehoznom téged – motyogta Galladon. – Soha többé nem szabadulok tőled.
– Halottak vagyunk, szule. Miféle más célunk lehet a szenvedésen kívül?– Épp ez a gond. Mindenki meggyőződéssel állítja, hogy az életének vége, csak azért, mert többé nem dobog a szíve.– Az esetek nagy részében ez eléggé világos jelzés, szule – jegyezte meg a dula.
– Szule, a mamám imádna téged. Mindig korholt engem, hogy nem mozgok eleget. – Felnézve látta, hogy Galladon berobog a helyiségbe.– Örülök, hogy visszatértél, barátom – mosolygott rá. – Már kezdtem aggódni érted.– Nem látszottál valami aggodalmasnak, mikor kilöktél az udvarra – horkantotta a dula. – Kampóra akasztott férgekkel is kedvesebben bánnak. Kolo?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése