Victoria Aveyard: Vörös királynő

Sziasztok!

Nosss, bekövetkezett az, amitől nagyon rettegtem minden egyes olvasáskor: beköszöntött nálam az olvasói válság. Január végétől egészen egy héttel ezelőttig semmivel nem haladtam, sőt, februárban csak akkor olvastam, amikor benéztem anyumhoz a melóhelyére. Ennek most így több oka is volt, nem részletezném, de kellett ez a pihi. Lényegében ezért sem volt mostanság friss a blogon. Oké, ezért meg a Grimm miatt. Ha valaki egyszer elkezdi...

A Vörös királynő a másik könyv volt, ami visszahozott a könyvek közé (az első a Szívzűrterápia strébereknek - egy kis szösszenetet erről is tervezek hozni) és mióta abbahagytam, nem tudom kiverni a fejemből. Ez most pozitív, hogy nem tudom kiverni a fejemből, vagy pedig negatív?

AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szeretettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.

A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?

Véleményem

Nem vagyok teljes mértékben elégedett a könyvvel. Nagyrészt azért, mert megnyit egy kaput (egy olyan kaput, amit illene már az elején le is zárni), és úgy hagyja. Félek, hogy az írónő nem fog kezdeni vele semmit. Konkrétan arra gondolok, hogy a Vörösök és az Ezüstök belőlünk születtek meg. Valahogy valami valamit csinált, hogy az emberiség két részre oszlott. Annyit tudni, hogy valami olyan történt, aminek következtében vannak a vörös vérűek és vannak az ezüst vérűek, akik nem mellesleg fajonként eltérő különleges erőkkel is rendelkeznek. 

Aztán az elején nagyon gyorsan történnek meg a dolgok. Aréna, majd Kilorn-nak háborúba kell vonulnia, Mare egyezsége, a húgával ketten Nyárvárhoz mennek ahol is a húga kezét tönkre teszik, amiért este nem mer a szülei szemébe nézni és elmegy otthonról, így kiköt egy kocsmánál, ahol a részegeket lopja meg, de az egyik részeg elkapja, kap két érmét (nem tudom a nevét), másnap pedig beviszik Nyárvárba, hogy ott dolgozzon, de a Párválasztó közben beesik az arénába és kiderül, hogy ő sem gyenge és innentől kezdve politikai eszköz lesz. És mindez 100 oldal alatt. De, lehet, hogy ez csak nekem tűnt rövid ismerkedésnek. Nem tudom. Mindazonáltal nekem az volt és kicsit elnyújthatták volna. 

Sokan írták, hogy klisé tenger az egész, meg valaminek a koppintása. Kíváncsi lettem, ez volt az egyik ok, amiért elolvastam. Vér- és erő szerinti megkülönböztetéssel még nem találkoztam, deeee... ha már felhoztam Kilorn-t, hozzuk fel itt is. Egy az egyben Gale volt nekem az Éhezők viadalából. A Mare-rel való kapcsolata pedig szintén nagyon hasonlít Gale és Katniss viszonyához. Mindketten elvesztették az apjukat (oké, Mare apja lebénult, de ő egész nap a házban van), gyerekkoruktól kezdve jó barátok, minden, ami illegális, megtesznek, a fekete piacon kereskednek, amikor pedig behisztiznek egymásra és a hatalmi vezetőkre, a srác megmutatja erőszakos oldalát, ami természetesen nem tetszik a lánynak és megint csak összehisztiznek. Mentségére legyen mondva a könyvnek, ennél nagyobb hasonlóságot nem találtam. :D Vagy csak nem figyeltem fel rá, mert addigra bevonzott.

Így van. Imádtam. Van jó pár negatívuma a történetnek és megírásnak, de nagyon tetszik az egész. A világ eddigi felépítése nagyon jó. Itt is könnyen észrevehető az alá-fölé rendeltség viszálya, könnyen nyomon követhető és megérthető. Mondjuk azt azért nem értem, hogy a szirének miért vannak kihalóban, mikor a sellők vígan élnek és kínoznak és gyilkolnak és őrjöngenek. Már az első pár fejezet után teljesen bevonzott a történet és nem engedett. Csak olvastam és olvastam és olvastam. 

Hogyha pedig már Éhezők viadalát hoztam fel, akkor most is felhozom. Szépen bele lehetett látni a világot uraló fővárosba. De magát az irányítását nem láttuk. Katniss-ék csak azt látták, hogy amikért ők otthon meghalnak, addig a centrumba kidobják, vagy kihányják. Addig a Vörös királynőben, mivel egy szegény sorból felemelkedett és palotába került személy szemén keresztül látjuk a dolgokat, viszonylag jól bemutatja, hogy milyen nehéz királynak, illetve trónörökösnek lenni. Hogy igenis nem egy könnyű munka eldönteni, hogy most akkor évente 100 ezren haljanak meg, vagy egy év alatt 10 millióan, a túlélők kilátásai pedig kétségbeejtőek legyenek. (Igen, szeretem, amikor mindenki okos, hogy nem így kéne vezetni egy országot, nem úgy, ezt nem kellett behozni, azt nem kellett volna kivenni... a csodák nem egy nap alatt történnek és nekünk, polgároknak, nincs teljes belelátásunk a dolgokba. Bocsánat a kirohanásért.) Ez nekem egy hatalmas nagy pozitívum volt. 

Ami másik, amiért nagyon szeretem, hogy bizonytalan vagyok a szerelmi szállal. Ha értelmes az írónő, kiveszi. De ha nem is veszi ki, hanem (tényleg bocsánat ezért xd) egy Éhezők viadalás vég szerűséget kapna, azzal is teljesen kiengesztelődnék. 

Szereplők

Mare: őőőőő, igen-nem szimpatikus. Értelmetlen marhaságokon tud behisztizni, viszont egy intelligens karakter, aki megpróbál túlélni. Amennyire tudja, a saját kezébe veszi a sorsát, de egy olyan világban, ahol mindent megszabtak neki, nem könnyű. Valójában az erejét hamar ki lehetett volna találni csak hát... igggenn, nem igazán figyeltem arra, hogy kitaláljam. :D De hamar összeálltak a dolgok, mikor kiderült. Amit pedig nem tudok még eldönteni, hogy szerelmi háromszög, vagy szerelmi négyszög lesz belőle. 

Kilorn: Ahogy korábban is mondtam, egy az egyben Gale. Ezek után pedig van egy tippem, hogy mi lesz a sorsa, szegényke.

Cal: Végre egy olyan szerelmi hős, akit nem próbálnak meg jó színben feltüntetni. Mármint tökéletesnek. A gondolkodásával többnyire egyetértek. Nagy valószínűséggel úgy történnének meg a dolgok, ahogy ő mondta. Csak vegyítve Mare állításaival. Remélem, sikerült megkavarnom mindenkit. :D Sajnos, a vele való szerelmi szál nagyon erőltetett volt, de amúgy egy nagyon kedvelhető karakter. Az eddigiek alapján ő lett az egyik kedvencem. A másik Julian.

Maven: Jaj, olyan kis aranyos a szentem. Ő a második herceg a sorban, féltestvére Cal-nek. Hogy egyem a kis pofikáját. :D Mindent megtesz azért, hogy Mare-nek segíthessen, és hogy a lány jól érezze magát, minek után ugyebár sikeresen egymásba beleszeretnek. Az első perctől kezdve bízik Mare-ben.

Julian: Ó, jöhetne töri tanárnak. Tudja, hogy ő is bajba kerülhet és nem egy kis fenékbe billentést kap büntetésül, mégis ott segít Mare-nek ahol csak tud és a lány kéri.Nagyon sajnáltam szegényt, remélem, semmi gáz nem lesz vele. 

Összegzés

Habár az elején nagyon gyorsan -talán túlságosan is gyorsan- történtek az események, ami egy pöppet zavaró volt, a közepe táján már kezdett lelassulni, egyúttal érdekesebb is lett.
Egy dolog van, ami nagyon bánt: nem tértek ki arra, hogy a Vörösök és az Ezüstök vére hogyan vált ketté. Ezt már az elején meg tudjuk, aztán amikor Mare a Julian-nel közös óráiról narrál, említi, hogy tanára tudja a titkot. Remélem, ez a titok hamarosan kiderül. 

Amin viszont megvagyok döbbenve, az az, hogy nincs benne szerelmi háromszög. Legalábbis nem akkora, mint más YA történetekben. Mondjuk, én a Mare-Kilorn szálat nem tekintem szerelmi szálnak (ezért is mondom, hogy szerelmi három- vagy négyszög), remélem, a későbbiekben is megtartja az írónő azon jó szokását, hogy nem csinál a kapcsolatukból elcsépelt szerelmi szálat.

Nem mondom, hogy akkora hű, de nagy kedvenc lett, de mondjuk egy top20-ban nagyon erősen benne van. 

Idézetek

A szavak hazudnak.

Ez a világ Ezüst ugyan, de szürke is. Nem fekete-fehér.

Kegyetlenség reményt adni akkor, ha nincsen rá ok. Csak csalódáshoz vezet, nehezteléshez, haraghoz, csupa olyan érzéshez, amelyek még jobban megnehezítik amúgy is nehéz életünket.

– Az igazság az, amivé én teszem. Az egész világot lángba boríthatnám, és esőnek nevezhetném. 

– Amit akarnék veled az lehetetlen – csattant fel Tiberias.
A szeme izzik, mintha felakarna perzselni.
Eszembe jutnak a királynő szavai. – Hát, én nem sajnálom, hogy nem ölhet meg.
A király felnevet. – Azt nem mondták, hogy jól vág az eszed.

– És ha esetleg kíváncsi lennél, a lány, akit majdnem ropogósra sütöttél, az unokatestvérem.
Fuldoklok a meglepetéstől, nem tudom, mit válaszoljak erre. – Sajnálom.
– Azt sajnáld, hogy nem találtad el – válaszolja komoran. – Evangeline egy rohadék.