Stephanie Perkins: Anna és a francia csók

Sziasztok!

Nem olyan régen ismét kihívtak a BookBloggers' Challenge-en. Ezúttal Borika választotta nekem Stephanie Perkins-től az Anna és a francia csók című csodát. És hogy mennyire tetszett?

A történet

Anna édesapja egy nagyhírű író, akinek a könyveiből sorozatosan készítik a filmeket. Egy nap úgy dönt, hogy Anna-t el kell küldenie Párizsba, az ottani amerikaiaknak fenntartott iskolába. Anna persze nagyon kiakad ezen, megérkezve és szülei távozása után zokog. Ekkor megismerkedik Meredith-szel és barátaival, köztük a mindenki álompasijával, Étienne St. Clair-rel. Anna persze nem érdeklődik iránta, hisz a fiúnak már van barátnője, ő pedig nagyon vágyódik otthoni szerelme, Toph után. 

Anna St. Clair-nek köszönhetően kimerészkedik a kollgiumi szobájából, nem sokkal később pedig már egymaga is ki mer menni, és ellátogatni a Latin Negyed összes mozijába. 

A véleményem

Kéne ebből a könyvből egy férfi szemszögűet is írni. Miért ne, ha már ez lett a divat manapság. Vicet félretéve.

Nagyon sok olyan vígjátékot/humor műfajú könyvet olvastam, ahol a vicc témája az volt, hogy a főszereplő kisasszony mennyi kínos dolgot csinál. És mivel ez is ilyen témájúnak volt beharangozva, közel egy évig halasztgattam az olvasását. Már meghaladtam a könyv felét, mikor eélrt a felismerés: ez a történet nem azért vicces, mert egy szerencsétlen lenne Anna, hanem mert az írónő tud írni. Mármint úgy értem, hogy viccesek a dialógusok, néhány cselekmény is egészen viccesen van megírva és mindössze egy olyan... "kínos" szitu van, amit nem találok viccesnek. És akkor sem az volt, hogy Anna elkezdett sírni, hogy jajj ez meg hogy történhetett meg, hanem szinte tojt rá és enm is foglalkozott vele. A könyv már ennél a jelentnél eladta magát nekem. És melyik volt az a pillanat, amikor tudtam, hogy ez a könyv kedvenc lesz?

Épp most fejeztünk be egy japán írónő, Banana Yoshimoto könyvének olvasását, és eddig ez a kedvencem. 

Megvehette volna a Banana Yoshimoto-könyvet.

Ebben a két idézetben milyen különös dolog vehető észre? Oké, segítek. A magyar fordítók rendszerint fonetikusan írják át az összes ázsiai szót, éné pedig nagyon szeretem Japánt. Pontosan! A Banana Yoshimoto-t a fordító ÍGY HAGYTA! El se tudojátok képzelni, mennyire hálás vagyok érte. Sokszor látok magyarban, mondjuk egy ilyen szót: suru. Oké, akkor ezt most suru-nek kell olvasni, aminek azt se tudom, hogy van-e jelentése, vagy sZuru-nek kell olvasni, ami a csinál ige? És ez többször fordul elő, int ezt gondolnátok. A nevekben pedig depláne idegesítő. Azt most nem fejteném ki, hogy a Banana Yoshimoto sem az igazi, de ezt alapból így írták, és az tényleg csak egy kis apó szurkálni való (nekem nem, de másnak igen xd). Szóval, Kedves Pásztor Judit! Nagyon hálás vagyok amiért így hagytad ezt a nevet és nem írtad át fonetikusan! Kezd visszatérni a hitem - ebből a szempontból - a magyarokba, neked köszönhetően!

Továbbá írtam fentebb, hogy ebből tényleg jó lenne egy férfi szemszöget olvasni. De tényleg. Megírták az Ötven árnyalat trilógiát Mr Szürke szemszögéből is, de az olvasók nagy része abból a pókerarcból simán kivették, hogy: Meg. Kell. Dugnom. Anastasia. Steele-t. És valahogy alig érdekel pár emberkét, hogy mi játszódott le az ő fejében. Ezzel szemben Étienne gondolatait érdemes lenne megtudni. Voltak olyan megnyilvánulásai, ahol szívesen olvastam volna mondjuk, hogy A fenébe. Remélem nem vette észre azt az aprócska élt a hangomban. Meg az ő szemszögéből is látni a dolgokat. Őtőle el tudnék fogadni egy ilyen könyvet.

Egy dolog volt, ami bökte nagyon a csőrömet. Anna a végén párhuzamba állítja a vele történteket egy másik eseménnyel, ami szerintem lehetetlen. Egy dolog végett volt ez idiótaság: távolság.

A történet maga egy kis könnyedebb szórakozás, én pár nap alatt elolvastam, ami rövidebb ideig is tarthatott volna, annyira bevonzott a cselekmény és az írásmód. Gördülékeny a történet, kilenc hónapot követhetünk nyomon, soha el  nem unalmasodó történetvezetéssel. Talán ez volt számomra az eddigi legjobb humoros műfajú, iskolai életes, young adult, amit az utóbbi időben olvastam. Talán még azt sem kell kiemelnem, hogy ez nem fantasy és a hasonló műfajú, ámde fantasy-t is lenyomta nálam. Az már biztos, hogy ez újraolvasásra feliratkozott.

A szereplők

Étienne St. Clair: azon nagyot kacagtam, hogy alacsony. Azokban az időkben, mikor mást se lehet olvasni a könyvekben, hogy a szerelmes fiú két fejjel magasabb a szerelmes lánynál, ez már csodaszámba megy. Ezért is tudtam őt egyből elfogadni és megszeretni. Nem kezelte egyáltalán hátrányként, nem is foglalkozott vele. Így is döglöttek utána a csajok, ami még ritkább (ha amerikaiakról van szó). És mindezek mellett okos, intelligens, kifogástalan a humora, nagyszerű barát. Én nagyon megszerettem az ő karakterét és a végére már tudtam, hogy miért szeretik őt annyian.

Anna: elfogadva. Oké, eleinte marhára idegesített. Két-három napig hanyagoltam az olvasást az első fejezet után, utána viszont nem volt megállás. Úgy nagyjából a könyv felénél vettem észre, hogy én megkedveltem Anna-t és drukkolok neki.  

Meredith: amint megjelent, már kedveltem. Bár a féltékenységi jelenetei érdekesek voltak, de elhanyagolhatóak. 

Rashmi: eleinte kicsit ellenszenves volt Anna-val és én meg őt nem igazán csíptem igazán. Kicsit később, mint a főszereplőnket, de őt is megkedveltem. A húga már más tészta. 

Josh: hát furi. Nem igazán tudtam megismerni őt. Ha most az Árnyvadászok világában lennénk, ő lenne Étienne parabataia és leginkább talán Jem-hez tudnám hasonlítani. 

Összegzés

Történet: 5/5 - egy humoros témájú ilyen csavart bedobni... aham. KELL A TÖBBI!

Szereplők: 4,888888/5 - Josh karakterét nem éreztem igazán kidolgozottnak, és ezt nagyon sajnáltam. Kedveltem volna őt is, azok alapján, amit eddig tudok róla, de ez édes kevés hozzá. Gondolom, az Isla and the Happily ever after-ben az ő karaktere is jobban ki lesz dolgozva.

Borító: 2/5 - de csak mert homályosan ott van a háttérben az Eiffel-torony. Még mindig nem szeretem az embert ábrázoló borítókat.

Borika, köszönöm szépen, hogy ezt választottad nekem! Sikerült elérnie azt, amit nem gondoltam volna: lekötött.