Ez a bejegyzés formabontó lesz, hisz valamit szépen ki fogok vágni, mert eléggé spoiler-es lehet. Remélem, így is tetszeni fog nektek!
Történet
Véleményem
Nos, ez volt az a könyv, amit úgy olvastam, hogy azt se tudtam, miről szól. Anno feljött, megtetszett a borító, de úgy voltam vele, hogy 'hagyjuk, nyálas romantikus'. Ember, ekkorát még nem tévedtem az életben. El is vetettem az ötletet, egészen addig, amíg lehetőséget nem kaptam arra, hogy elolvassam. Amikor a kezembe vettem, akkor jöttem rá, hogy ez egy vérfarkasos történet. Hát én majdnem visszaadtam, ugyanis, ha valamit még kevésbé szeretek a YA vámpíroknál, azok a vérfarkasok. Mindegy, milyen, takarodjon tőlem. Az egyik ilyen könyvemet inkább odaajándékoztam barátnőmnek, aki meg imádja őket. Aztán rájöttem, hogy ígértem ezt a kötetet, úgyhogy sok választásom nincs.
Ha bármikor úgy vagytok egy könyvvel, hogy tetszik a borítója, csak dobd a kosárba, és azonnal menj a kasszához, ne nézd meg a fülszöveget! IMÁDTAM a könyvet. Szokásomhoz híven kezdeném a negatívumokkal, mert why not?
Lényegében csak egy problémám van az egésszel: a szerkezet. Nem tudom, milyen az eredeti, lehet, hogy ez is ilyen, de rengetegszer összezavarodtam. Sajnos, vagy nem sajnos, de a magyarban nincs meg az az opció, hogy egy szóból kiderítsük E/3 esetén, hogy most nőről vagy férfiról olvasunk. Előfordult olyan egy párszor, hogy olvasunk, teszem azt, Meggie-ről, és mindenfajta figyelmeztetés nélkül jött Simon. Még az elején hirtelen és észrevehetetlenek voltak a váltások, egyik percben ezzel a szereplővel itt vagyunk, a másikban azzal a szereplővel amott. Nem volt rendesen átvezetve, Később azonban javultak ezek a dolgok, bár néha még előfordult ilyen. Ha az egyik szereplő része véget ért, a következő szereplő részéből egy bekezdésnyit külön szedtek, érzékeltetve, hogy most más jön. A elején sokszor összezavart, és kezdhettem elölről azt a részt, a közepe felé szerencsére már nem kellett.
Ettől eltekintve, csakis pozitív dolgok vannak benne. A világ egyszerre ugyanaz és teljesen más, mint a miénk. A korok, a fejlődés, a találmányok, a technológia, a törvények, a társadalmi rendszerek, egy az egyben ugyanaz, mindezt mégis megváltoztatták azzal, hogy nem mi, az emberiség vagyunk a táplálék csúcsán. Van egy nálunk is nagyobb ragadozó, a terra indigene, vagyis a Mások. Ez az apróság az oka annak, hogy mégis teljesen más a könyvbeli világ, és az olvasó világa. Ugyanis ezek a lények a kezdetektől fogva léteznek, és nem igazán szívlelik az embereket. A könyv és valóság történelme között van egy esemény, ami egy és ugyanaz, csak más szereplőkkel, amin nagyon jót nevettem és nem mondom el, nem akarom elrontani.
Volt egy szál, amit nehezményeztem: behozták a rendőröket. Annyira benne voltam az Udvarban, hogy felháborított az a rész, de igazán azzal sem volt baj. A rendőrség az a vonal, amit türelemnek hívok. Ők - próbálják - a Mások és emberiség közötti problémákat megoldani. Ők felelnek azért, hogy az emberek ne csináljanak nagy marhaságokat, amiért a Mások vért ontathatnának, ahogyan azt nem is olyan régen megtették egyszer. Az nagyon sokat segít, hogy kapnak egy új munkatársat, aki máshogy nézi a dolgokat és próbál kommunikálni az Udvar vezetőjével.
Fentebb említettem, hogy nagyon nem vagyok kibékülve a vérfarkasokkal. Mondjuk, úgy a teljes likantrópiával nem vagyok jóban, tekintve, hogy itt minden van. Farkas (Wolfgard), medve (Beargard), bagoly (Owlgard), varjak, vérszívók (ők a második kedvenc lényeim) és még sokan mások, meg valaki, akiről nem tudja senki, hogy micsoda. Ennek oka az, hogy a 'szerelem mindent megold'. A srác beleszeret a kajába, amiért nem akar többé ilyen életet és valahogy "kigyógyul" ebből a "betegségből". És már pusztán attól, hogy ezt leírtam, felhúztam magam. Ezzel szemben mi van itt? Az ember kaja. THE END. Nincs más opció. Próbálnak együtt élni, mert látják, hogy ez számukra is előnyös, de ettől függetlenül a likantrópok ugyanúgy szeretik az emberhúst, mint én a marhát. Kedvenc. Ugyanúgy a tápláléklánc fő ragadozója marad, a legagresszívabb lények, akiktől félni kell. Vagy mégsem?
Szereplők
Hogy is fogalmazzak... beleszerettem egy prérifarkasba, legalább egy farkasba, egy medve a nagybátyám, egy varjú az öcsém, a lovak a háziállataim, az Elementálisok pedig a legjobb barátaim. Ragozzam még tovább?
Oké, rendben. A szememben a legnagyobb fejlődést Monty érte el, a helyi újonc. Megvédett rendőrként egy farkas lányt, ezért elküldték Lakeside-ba. Ahányszor megjelent, idegesített. Nem azért, mert bármi bajom lett volna vele, egyszerűen nem érdekelt. Aztán a történet felénél arra jöttem rá, hogy ez az ellenszenv megszűnt és szívesen olvasok róla. Volt egy rész, ami kifejezetten izgalmas volt, egy rendőrörsi jelenet, amin meglepetésemre, izgultam.
Ellenben nagy meglepetés volt az Udvar teljes állatsereglete. Akarom mondani, az összes alakváltó. Próbálnak emberként viselkedni, sokan nem is tudnak beszélni ember alakjukban, talán csak egy-két szót, de voltak olyan megnyilvánulások, ami miatt kezdtem egyre jobban megszeretni őket. Az egyik szó a 'vacka' volt. Ezt az írónő, és a fordító is ügyesen megoldotta; állatként beszélt, és mégis ember volt. Egyszerre volt ember is, állat is. Ez volt a kezdőlökés számomra, hogy igenis, meg tudom szeretni őket. Kivéve Jester-t. Az én kis prérifarkasom. Ahogy megjelent a színen, rohantam lakótársamhoz és elsírtam neki, hogy beleszerettem egy prérifarkasba. Annak ellenére, hogy milyen állat, mégis kedves, türelmes, nyitott személyiség, aki nagyon sokat segít.
Nem hiába Henry a nagybácsikám. Medveként azt hittem, kicsit agresszívabb lesz, de most már értem, hogy a nők egy része miért a mackós embereket szereti. Akárhányszor megjelent, poén, de a Karácsony jutott eszembe.
Térjünk rá a két főszereplőre, Simon-ra és Meggie-re.
Simon tipikus farkas: könnyen elveszíti a fejét, de képes higgadt gondolkodásra. Vezetőként nagy felelősség nyomja a vállát, amit egész jól kezel, a másik családi teher mellett. Az Udvar az ő családja, ahova később Meggie is csatlakozik, így ő is családja részét képezi.
Meggie pedig... Meggie pedig gyermeteg. És mégsem idegesít Minden más spoiler. Meggie karakterével az a baj, hogy nagyon spoiler az egész nő. Nagyon kedves, gyermeteg, nyitott ember, akivel nem tudsz nem barátkozni, butácska, de mégsem, hisz nagyon gyorsan tanul. Hiszékeny, ám mégis nehezen bízik meg másokban. Oh, és folyamatosan vagdosnia kell magát, mindenféle öngyilkossági hajlam nélkül.
A legjobb összerakott szereplő mégis egy olyan ember volt, akit nagyon nem szerettem. Ez pedig Asia Crane. Színésznő jelölt, aki a világhírnév megszerzéséért bármit megtesz, ide tartozik az élete kockáztatása is. Egy igazi mocsadék volt, aki bárkit kihasznál. Ha ő is alakváltó lenne, akkor biztos Asia Foxgard lenne a neve.
Összegzés
Annak ellenére, hogy nem szeretem a likantrópok, az idei év egyik kiemelt olvasmánya volt számomra. Remek világfelépítés mellé, remek karakterek és egy remek író társult, a sajnálatos szerkezettel. Az eredet történet, az egész történelme igen érdekes, a kapcsolatok kialakulása normális módon halad, szép lassan, ahogy annak kell. Ha valaki még nem mert olvasni egy olyan történetet sem, amiben alakváltók vannak, erősen tudom ezt ajánlani. Sok csavarral nem operál, de némelyik igen csak erős volt, és hiába olvastam előre, kivételesen nem akartam ellőni magamnak. A karakterek szerethetőek, bár a gonoszok - a fő gonoszok - nem szerepelnek annyit, hogy esélyed legyen megkedvelni, szóval ők még az 'utálom' kategória.
Történet : 4,5/5 - A fél csillag levonás azért van, amit mondtam. Nagy meglepetések nem fognak érni, ettől függetlenül nagyon élvezhető, és már megint el szeretném olvasni.
Szerelők : 5/5 - Mindegyik karakter hordozott magában meglepetést - legfőképp Tess. Jesus, Tess. Hogy én mennyire imádom őt. Elég sok karaktert már a megjelenésekkor meg lehet szeretni, többeket a történetével haladtával. Számomra a legjobban felépített karakter Asia Crane volt. Nagyon nem szerettem, esélytelen, hogy megszeressem. De a karaktere, ahogy Anne Bishop összerakta, remek volt.
Borító : 5/5 - Ahogy már írtam, a borító keltette fel a figyelmemet. Hiába hittem, hogy romantikus, mégsem vonok le érte. Elolvasva értem, hogy miért ilyen a borító. Jobbat nem tudok elképzelni hozzá.
A példány ezer hála a Twister Media-nak, akik lehetőséget adtak arra, hogy elolvashassam!
Ti milyen lények lennétek a könyvből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése