Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Sziasztok!

November végén újfent ki lettem hívva egy negyedik körre a Book Bloggers' Challenge-en, ezúttal S.Bea volt a kihívóm. Drága, köszönöm ezt az élményt!

A történet

Történetünk 1986 augusztusában kezdődik, ahol is Park az iskolabuszon ülve unatkozik. Bpár megállóval az övé után megjelenik egy vörös hajú, szeplős, feltűnően igénytelenül felöltözött, nagydarab lány, név szerint Eleanor. A lányt már a buszon elkezdik piszkálni, Park megunva az egészet (hisz amíg nem ül le valahova, nem indul a busz, de már minden hely foglalt) odaszól neki, hogy üljön le mellé. Park ázsiai és kistermetű, és hogy odahívta magához lányt, félt, hogy őt is elkezdik szekálni. Reményei szerint nem kell többet foglalkoznia a lánnyal, de a dolgok hamarosan érdekes fordulatot vesznek és a végén már nem tudnak egymás nélkül meglenni.

Véleményem

Nem lőttem le semmilyen csavart, hisz már a fülszövegből kiderül, mi fog történni. Ebben a bejegyzésben - kivételesen - nem tervezek semmit sem elspoilerezni. Lényegében nincs is mit, meg ezt mindenkinek magának kell átélnie.

Szóval.
Nem szeretem az olyan történeteket, ahol semmi nem történik, és csak a románc van. Ezeket legtöbbször elrontják. De az Eleanor és Park... végre egy realisztikus első szerelem, sőt szerelmi történet. Az ilyen történetekben a főszereplőink egyből egymásba szeretnek, külső alapján. Nekik hónapok kellenek ahhoz, hogy egyáltalán egymáshoz szóljanak és ne idegesítsék egymást. És te tudod, hogy valamikor ez bekövetkezik, és már csapkodsz magad körül, hogy szóljanak már egymáshoz, és történjen már valami! De nem fog. Az írónő nem siettette el a dolgokat, hisz a való életben sem mindig történnek meg a dolgok egyik pillanatról a másikra. Ügyesen rájött arra, amit a legtöbb YA, NA meg egyéb szerelemi történetek írói elfelejtenek: a szerelem, és a szeretet nem egyből, hirtelen alakul ki. Idő kell hozzá. Idő kell ahhoz, hogy az apró, jelentéktelennek tűnő dolgok hatalmas jelentőségű dolgokká váljanak. Az, hogy az a személy, akit szeretek, megfogja a kezem ne csak egy hétköznapi esemény legyen. Amikor egymás mellett ülünk, de mégis messzinek érzem a jelenlétét. Hogy szeressem nézni, de tartok is attól, hogy mit lát rajtam, mit lát bennem. És akkor még ott van az első csók is. Az összes közül a legjelentőségteljesebb. Nem tudjuk, hogy kell csinálni első alkalommal, ügyetlenkedés az egész, de számunkra sokat jelent, hisz mégis csak ekkor kerülünk egymáshoz igazán közel.

Lehet, hogy nem a valódi lányokhoz vonzódom - gondolta akkoriban.- -Lehet, hogy valamiféle perverz lépregény-szexuális vagyok.
Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását.
Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta.

De nem volt teljesen pozitívum a könyv. Mint azt korábban is említettem, semmi nem történik benne lényegében. Így mikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit olvassak, mindig mást vettem elő. Aztán már csak kényszerből olvastam ezt, hogy véget érjen. Mondjuk az is igaz, hogy nem akartam a kezembe venni, de úgy az első mondat után meg letenni nem akartam. Tud valamit ez a Rowell.
A másik pedig amin néztem az ez a rész volt:

Amint meglátta, Park kimászott az ablakon, és másfél méter magasságban lógott - félő volt, hogy eltöri a bokáját.

Gyors fejszámolás. Másfél méter az ugyebár 1,5 méter. Ezt dm-be átváltva 15 dm-t kapunk. Centiméterben pedig 150 cm. Egy koreai férfi átlagos testmagassága nagyjából 170 cm körül van. Még ha 16 éves is, akkor is legyen 145 cm. Marhára nem ennyi, de legyen most ekkora. 150-145=5. Kinyújtja a karját, az kb. plusz 15 cm. Öhm, Park a föld alá lógott? Mert akkor egy árva szót nem szóltam. És még guggolva is ért földet. Ha lábba voltak megadva a számok, és rosszul váltották át, akkor elnézést, de vizuális alkatom lévén ez nagyon kidobott a történetből.

Többi szurkálódásom - szokásomhoz híven -  csak a családdal vannak. Park nem érzi jónak a családját, szerinte nem jók és mások előtt megjátsszák magukat. Az apjával pedig különösképp nem jön ki jól. Bezzeg Josh. Ezt mondjuk betudom annak, hogy tinédzser, amikor divat utálni a szüleinket és azt gondolni, hogy nem is a valódi szüleink, csak adoptáltak minket. Meg hogy milyen igazságtalan a világ, amiért ilyen családom van. Aki ilyen gondokkal küzd azoknak üzenem, hogy ha hasonló helyzetből való, mint Park, teljesen jó a családja. Nem, tényleg nem kényeztetik el őket. Megkövetelik tőle a munkát, a jogosítványt, mert tudják, hogy ez kell. Sokszor szembesülök olyannal, hogy mondjuk a kétsávos járdán hárman közlekednek egymás mellett, és aki szembe megy velük, kénytelen az úttestre vagy akár a pocsolyába belemenni, hogy elférjen. Sajnos azok, akik el vannak kényeztetve, nem igazán vannak a való életben. Van anyuci és apuci, ők majd adják nekem a pénzt, de milyen gonoszak, hogy nem az iPhone6-ot vették meg nekem, hanem az iPhone5-öt, utálom őket. Ennek általában az a vége, hogy jaj nincs apuci és anyuci, mi lesz így velem. Van jónéhány ismerősöm, aki el van kényeztetve, és olyankor csak nézek, hogy ez most komoly? Igen, engem is pénzelnek anyuék, de én eljárok iskola mellett dolgozni, mert tudom, hogy ez nekik mekkora teher. Szóval Park családját én nagyon szerettem, az apját különösen. Igen, vannak megnyilvánulásai, de ő lett az egyik kedvenc karakterem. Őőőő, az egyetlen kedvenc karakterem.
Ezzel szemben Eleanor családja katasztrofális. Öten vannak testvérek, az anyjuk, Sabrina és Richie. A gyerekeket sajnálom, Sabrina pedig megérdemelte a férjét. Lemond a lányáról, csakhogy a vele lehessen. Hallotta, miket vágott Eleanor fejéhez Richie, és még úgyis Richie pártját fogta. De a legrosszabb, amikor kiosztja Eleanort.

- Richie azt akarja, hogy mind menjünk - felelte az anyja mosolyogva, - akár egy család.

- De anyu...

-  Semmi "de anyu", Eleanor - mondta halkan -, olyan jó napunk van. 

- Menj már anyu... egész nap ivott.

Az anyja megrázta a fejét. - Richie jól van, a vezetéssel sosincs problémája.

- Nem hiszem, hogy az túl jó érv, hogy állandóan iszik és vezet.

- Te egyszerűen ki nem állhatod ezt, igaz? - mérgelődött halkan az anyja. Belépett a szobába, és becsukta maga mögött az ajtót. - Nézd - kezdte -, tudom, hogy épp keresztülmész... - Eleanor-ra pillantott, majd újra megrázta a fejét - ... valamin. De ebben a házban mindenki megérdemel egy kellemes napot. Egy család vagyunk, Eleanor. Mindnyájan. Richie is. És sajnálom, hogy ettől te boldogtalan vagy. Sajnálom, hogy a dolgok itt nem mindig tökéletesek számodra... De most már ez az életünk. Nem hisztizhetsz állandóan emiatt, nem próbálhatod állandóan megfúrni ezt a családot - nem fogom hagyni.

Eleanor összeszorította a fogát.

- Nekem mindenkire kell gondolnom - folytatta z anyja. - Érted? Magamra is kell gondolnom. Néhány év múlva te a saját lábadra állsz, de Richie a férjem. 

Adott a kérdés, hány szavába kössek bele? Szinte bármelyikbe bele tudnék.
1. "Sajnálom, hogy a dolgok itt nem mindig tökéletesek számodra... De most már ez az életünk."
Ez nem tökéletes, senki számára. És még csak nem is jó. A hétvégén azoknál a barátaimnál voltam, ahol van két gyerek és a Croodékat néztük. A tini lány és az apja összevesztek és a lány mondott egy olyat, amit ide is tökéletesen illik: "Mi eddig nem éltünk - épphogy csak nem haltunk meg!". Az, amikor rettegésben élsz, de leginkább a gyerekek, az nem élet.
2. "- Nekem mindenkire kell gondolnom - folytatta z anyja. - Érted? Magamra is kell gondolnom. Néhány év múlva te a saját lábadra állsz, de Richie a férjem. "
Hmmm. Ha mindenkire gondolsz, hogy lehet, hogy esténként a gyerekek összebújva sírnak? Hogy senki nem meri áthívni a barátaikat? Hogy őket nem hívja át senki? Hogy a saját lányodnak egy évig külön kellett élnie a családjától?
3. " Egy család vagyunk, Eleanor. Mindnyájan. Richie is. És sajnálom, hogy ettől te boldogtalan vagy."
Nem csak Eleanor boldogtalan ettől, és nem attól, hogy egy család az egész ház. Attól, hogy a mostohaapja ott van, és egy részeg, alkoholista féreg.
4. "- Te egyszerűen ki nem állhatod ezt, igaz? - mérgelődött halkan az anyja."
Nem tudom, kinek tűnt fel az a szó, hogy mérgelődött. Még az anyja az, aki mérgelődik azon, hogy Eleanor fél Richie-től, hogy nem akar vele együtt mutatkozni.
Egy igazi példaanya. Gratulálok neki. Ilyen embernek a közelébe nem engednék EGY gyereket, nemhogy ÖTÖT szüljön.

A szereplőkről most nem fogok beszélni külön-külön. Szerintem így is túl sokat árultam el a kapcsolatokról, amit nem akartam, de muszáj volt kiadnom a dühömet. És higgyétek el, még tudnám sorolni az anyáról a véleményemet.

Összegzés

Borító: 4,5/5 - amíg meg nem láttam, hogy milyenek az eredeti borítók és meg nem értettem a jelentésüket, imádtam ezt. Aztán megláttam. És már nem tetszett annyira. Szerintem a fejhallgatós sokkal jobban néz ki, sokkal inkább olyan, mint a történet.
Történet: 4/5 - nagyon tetszett a történet, amikor már a kezembe vettem. De az, hogy nem akartam kézbe venni, mert tudtam, hogy nem fognak sokat haladni, lehúzza az értékelést.
Szereplők: 5/5 - meglepődtetek, mi? Az a szomorú helyzet, hogy akármennyire utálom a Sabrina féle karaktereket, el kell ismernem, hogy sajnos élnek ilyenek köztünk. Minden karakter nagyon valósághű volt, ami kicsit szomorú, de egyúttal nagy megkönnyebbülés volt ilyet is olvasni.

Azoknak ajánlanám, akik...

...szeretnének egy realisztikus, valósághű történetet olvasni.
...szeretnének olyan karakterekkel megismerkedni, akik nem tökéletesek.
... szeretnék egy igazi első szerelemről olvasni.
...túl tudják magukat tenni a lassú folyású történeteken.


Bea, neked még egyszer köszönöm ezt az élményt! Valahogy mindig olyan könyveket választotok nekem, amiket csak tologatok, és csak tologatok. És kiderül, hogy valami remek története van.