2016. február 4., csütörtök

Sarah J Maas: Throne of Glass - Üvegtrón

Sziasztok!

Ötletem sincs, hogy hogyan, de sikeresen lebetegedtem. Ennek örömére sikerült jó néhány könyvet kivégeznem. Köztük volt Sarah J. Maas könyve is, az Üvegtrón.




Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve.

Véleményem

Nagyon vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Kezdjük azzal, ami nem tetszett.

Ami már az elején feltűnt, hogy ez nagyon első kötet. Ezzel nem lenne baj, de a történet nekem nagyon egy helyben toporog. Az első 300 oldal nekem halál unalmas volt. És még azt se mondhatnánk, hogy a többi... kiválasztottat megismertük volna. Voltak 23-an, közülük talán 10-nek tudtuk a nevét, és ebből a 10-ből jó, ha 5 embernek tudtuk, hogy ki ő. A maradék öt pedig nem is lett többet emlegetve. Valójában annyit tudtunk csak meg, hogy Celaena mennyire nem bízik meg senkiben, hogy mennyire rossz volt neki mint orgyilkosként, mint fogolyként, mint pedig kiválasztottként. És hogy mennyire rossz neki, amiért senki nem bízik meg benne. Annak ellenére, hogy E/3-ban íródott, ergo a főszereplőinket jobban megismerhettük volna. Chaol-t például csak akkor látjuk külön, amikor Celaena-ról van szó, de amikor nyomoz, arról semmit nem tudunk. És valljuk be, az egy kicsit érdekesebb szál lett volna, tekintve, hogy semmit nem lehetett tudni. Egyedül Dorian-t szerepel külön, amikor bemutatják a lázadó korszakát. (Jogosan, teszem hozzá.)

Ha már Dorian. Keveset szerepel benne. Két szerepet láttam neki ebben a kötetben: a lázadó és a szerelmes. Vajmi keveset tudtam meg róla. Mit tudtam meg róla? Nem ért egyet az apja politikájával és mihamarabb szeretne meglépni előle, vagy akár megváltoztatni azt. (Haha, milyen mókás kedvemben vagyok!) Kedveli Celaena-t. Makacs. Igazi herceg. Szeret olvasni. Oké, céltudatos is. Mást nem tudok róla mondani. Kár érte, mert imádtam, amikor jelen volt. Rendelkezik humorérzékkel, ami inkább a beszédében nyilvánul meg.

Na, de. Mégis miért is nem felejtős ez számomra?

Egyrészt, mert Celaena az egyik legtökösebb főhősnő a világon. Fiatalkora ellenére nagyon sok mindenen ment át és hatalmas az élni akarása. Illetve, képes hideg fejjel gondolkozni, nem úgy, mint a legtöbb ilyenféle könyvek főhősnője. Képes elvonatkoztatni az elmét és az érzelmeket és reálisan végiggondolni a tényeket. Bár nem akartam néhány esetben egyetérteni vele, kénytelen voltam. Ugyanis rájöttem, hogy ha az ellenkezőjét teszi, egy rövid ideig lesz boldog, de akár elégedett is. Viszont azzal, hogy ezeket a döntéseket meglépte, nagyszerű hosszútávú eredményekre is van lehetőség. Ez a lány képes a gondolkodásra, és képes az életre is. 

Amiket a legjobban szeretek az a disztópikus világ és a fantasy. Viszont ha egy kis megnyugvásra vágyok, akkor a történelmi romantikus történetek azok, amik a legkevésbé tudnak kiakasztani. Ez pedig? TÖRTÉNELMI FANTASY ROMANTIKUS! Tyűha. Annyira imádom ezt a kombót. Nem rajongok a ruhákért, a divatért, de azért az ilyen könyvekben szereplő ruhákért teljesen odavagyok. Oké, ez édes kevés ahhoz, hogy egy történelmi (vagy hasonló időben játszódó) történetet szeressek. Pláne, ha fantasy. A világot is nagyon szépen felépítették, a térképnek pedig külön örültem. Jó volt követni hőseink sorsát nem csak a sorok között, hanem a térképen is, hogy: ÁHHÁ! Szóval itt tartanak most! Teljesen érthető volt minden, soha nem kellett meg állnom, hogy ezt most így hogy meg miért.

Külön örültem annak, hogy ezek a kiválasztottak nem a világ legbátrabb harcosaiként lettek ábrázolva, akik soha nem féltek semmitől. Ők is ugyanúgy emberek voltak, akik ha úgy adódik a helyzet, fülüket-farkukat behúzva szaladtak volna szerte szét.Oké, valószínűleg nem pont így, de ők is féltek, és tudták, hogy mikor jobb, ha meghúzzák magukat.

De amiért 100%, hogy végig fogom olvasni a sorozatot, az -számomra- az egyik legnagyobb pozitívuma. Vannak bizonyos szempontok, amik alapján könnyen kideríthető, hogy a hősszerelmes kisasszony melyik házasodni kívánó legényt választja. Most meg nem tudok rájönni. Akárhányszor billen a mérleg Dorian oldalára, felüti a fejét Chaol. Akármikor a testőr tesz előnyre szert, felzárkózik a herceg. Nem tudok rájönni. A kötet végére fel is adtam, inkább azt mondom, hogy tram Chaol, hogy Dorian az enyém lehessen. Ez a legegyszerűbb. De ilyen még sosem fordult elő. A Pokoli szerkezetknél is, a Twilight-nál is, a Matched-nél is nem láttam más kiutat, csak azt, akikkel összejöttek. Más szóba sem jöhet. Itt viszont a romantikus szál annyira el van nyomva, hogy tényleg nem tudni, kivel jön össze. Így visszagondolva olyan, mintha az írónő elfelejtkezett volna, hogy itt igazából kéne egy kicsit romantikázni, és amikor eszébe jutott, tett enyhe utalásokat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy elrontotta, mert nagyon nem. Olyan jó volt végre olyan tini fantasy romantikus olvasni, ahol a karakterek nem azért szeretnek egymásba, mert hé, láttad azokat a kockákat? Azokat az izmokat? Azt a helyes pofikát? Itt igenis azért fognak szeretni egymásba, amiről igazán szól a szerelem.

Utolsó ok, amiért szeretem: sok Chaol. Oké, tudom. Az istenért már, én sem tudok dönteni közöttük!

Szereplők

Celaena: korrekt főhősnő, nem az a tipikus YA karakter. Tudja, mikor kell másra hallgatni, de elsősorban önálló döntései vannak. Vannak önálló gondolatai, véleménye. Nem függ senkitől. Nagyszerű példaképnek tartom, nem csak a 15-18-as korosztálynak.

Chaol: a legnagyobb karakter fejlődés nála látható. Kezdetben -érthető okokból kifolyólag- nem bízik Celaena-ban, ez a bizalmi kérdés pedig csak lassan, fokozatosan oldódik meg. Ahogy a való életben is, Ezért is tartom Chaol-t egy valósághű karakternek.

Dorian: amiért talán a legjobban szeretem, hogy nem ítéli el Celaena-t. Tudja, hogy mit tett, miért került Távolvégbe, de miután megkötötték az egyességet, nem az, hogy megbízik benne, hanem tudja, hogy nem fogja bántani, ezért is mer barátságosan viselkedni vele. Illetve, amiért teljesn tiszteletem élvezi mindemellett, az az, ahogy az apjához viszonyul. Nem az, hogy utálja, hanem nem ért egyet a döntéseinek a nagy részével.

Nehemia: imádtam a karakterét, de sokszor hangosan fel kellett röhögnöm, amikor megszólalt. Nekem az akcentusa egyáltalán nem akcentusnak tűnt, hanem inkább egy paraszttá tett. De ettől eltekintve, ami nem is az ő hibája, nagyon szerethető karakter, a kedvencem is lett. Az indokai teljesen érthetőek, soha nem tudtam hibáztatni semmiért.


Összegzés

Nagyon vontatott a történet, alig történik benne valami. Sokszor le kellett tennem a könyvet, annyira untam, hiába tudtam, hogy később érdekes és izgalmas lesz. Ennek ellenére a folytatását meg kell szereznem, mert érzem, hogy az jobb lesz ennél. Ha ebbe a sorozatba bele fogok szeretni, akkor az a második részért lesz. És nem is tartom kizártnak, látom benne a lehetőséget. És ezt nem azért mondom, mert annyian szeretik. A Luxent is nagyon sokan szeretik, de bennem az utolsó két kötetnél felment a pumpa.
A karakterek, mégha nem is teljesen, de nagyrészt valóságosak. Nagyon szerethetőek egytől-egyig meg tudtam őket kedvelni, illetve akik rosszként voltak ábrázolva, hát... jah, utáltam.
A szerelmi háromszögre nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége, mert tényleg nem látom, és jó lenne tudni. 

Történet: 3/5 - tudom, hogy jobb lesz, de ha egyből 4-et adok neki, nem fogom érezni a különbséget.
Szereplők: 5/5 - erre mást nem tudok adni. Nagyon jól átadta a személiségüket Sarah J. Maas, aminek nagyon örülök.
Borító: 1/5 - egyáltalán nem tetszik, majdhogynem utálom. 

2 megjegyzés:

  1. Szia :)

    Remélem jobban vagy már és örülök, hogy visszatértél. :) Minden nap néztem a blogod, hogy mikor írsz. Már aggódtam, hogy valami komoly bajod esett. :(
    Remélem, hogy tényleg jobban vagy és újult erővel veted bele magad a blogolásba. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Már sokkal jobban vagyok, csak a köhögés az, ami nem akar megszűnni. Az viszont nagyon durva, de ezt leszámítva tényleg meggyógyultam végre. :D
      Megpróbálom tartani magam a heti frissítéshez, de most sajna nincs annyi időm, mint szeretném. :( Megpróbálom mielőbb megoldani a mostani változásokat, mert feladni nem szeretném. :) Köszönöm, hogy írtál! :3

      Törlés